Bánkitó Fesztivál

  • 2012. július 10.

Snoblesse

Mély víz: csak úszóknak! Fesztivál: szabadság- és bringakedvelőknek!


Reklámfelület-értékesítés helyett a szabad gondolkodás divatjának minél szélesebb körű, de legalább a tópart körüli elterjesztését tűzték ki elsődleges céljukul az idén negyedik alkalommal jelentkező fesztivál szervezői, akik a gondolati szabadságot olyan zenei előadókkal kívánják serkenteni, mint a ColorStar, a Sena Live Band, a Nemjuci, az Egy Kiss Erzsi Zene, a Belle Belle, a The Qualitons, és ahogy mondani szokás, még sokan mások. A szabadság szellemi frontokon is támad, kiállítások, színházi előadások és workshopok kínálnak közös témát az ismerkedni és/vagy gondolkodni vágyóknak. A Dor Hadas közösség a szombatfogadás, míg az Amnesty International az emberi jogokért való küzdelem részleteibe avat be. A színházi előadások az etikus nem monogám kapcsolatok világába, egy zenés női road movie fordulataiba vagy épp a törvényhozói színház működésébe engednek bepillantást. A testmozgás fontosságára is nagy súlyt fektet a fesztivál, de figyelem! A kacsakődobó-bajnokságon a versenykavicsot a szervezők biztosítják, ám edzőkavicsról mindenkinek magának kell gondoskodnia! A fesztivál nem csak ember-, de állatbarát is, s mint ilyen, az ember-ember barátságon túl az ember-kutya, az ember-macska és a kutya-macska barátságokat is támogatja.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.