| ||
„Full leszarom-hozzáállás” és „vérbeli szentendrei jellegzetesség” – visszatérő szlogenjei minden Ricsárdgír-megmozdulásnak, mely megmozdulás kábé így fest: „Egy halom fiatal énekel, ugrál, zenél, fest, ordít, szaval, vetít, videózik a koncerteknek nevezett közös őrületeken, amelyek a nyolcvanas évek szabad művészakcióit juttatják eszünkbe.”
A Bizottság által megihletett formáció Taliándörögdön lép fel.
A magyar forgalmazók szeretik idétlen címekkel ellátni a prezentált műveket.
Indokolatlanul kevés szó esett a hazai megjelenéséről ennek a nagyon fontos könyvnek, amelyben a francia szerző arról vall, amiről még fikciós regényekben is csak szégyenérzettel olvasunk.
A spanyol-katalán énekesnő eddig is merész, műfajhatárokra fittyet hányó, közben eleven, érzéki és friss zenei produkciói nyomán vált világszerte ismertté, de negyedik albumával még tovább lépett.
Alföldi Róbert magabiztosan hozza a címszereplő Bruscont, nárcizmussal spékelt figurája kifejezetten viszolyogtató.
Az izraeli zongoraművész, aki tavaly a Liszt-zongoraversenyeket rögzítette albumon, most a tizenkét „transzcendens” etűdöt adja elő briliáns ügyességgel.
Hosszú évek óta tart már az az intergalaktikus jófej-fesztivál, amelyen azt kell kitalálni, hogy ki hol nézi idén karácsonykor a Reszkessetek, betörők! című vidám filmet.
