A barbárok hangosak, érdekérvényesítő erejük hatalmas

Alessandro Baricco: Barbárok

  • Karafiáth Metta
  • 2020. június 13.

Sorköz

A szerző 2006-ban egy esszésorozatban osztotta meg megfigyeléseit a La Repubblica olvasóival a 2000-es évekre kifejlődött új típusú emberekről.

Életünknek 2006-ban már elidegeníthetetlen része volt az interkonnektivitás, a digitális valóság és a valós élet határvonalai kezdtek összeérni. Utólag szemlélve mégis csupán a nyitánya volt ez a világ változásának.

Ezért is izgalmas, már-már pikáns olvasói kaland másfél évtizeddel a szövegek születése után végigkirándulni e lazán megírt, de tematikusan szorosan egymásra épülő esszéfolyamon: kortárs tükörben egészen

más fénytörésbe kerülnek a kérdései és elméletei.

Hogy kik is ők, akik valami új nyelvet beszélve átírják a gondolkodásról, tudásról és tapasztalatszerzésről eddig vallott elképzeléseinket? Lehet, hogy egy „olyan új faj, amelyiknek a füle mögött kopoltyú van, és úgy döntött, a víz alatt fog élni.”

false

 

Fotó: Helikon Kiadó

 

Ha ők átveszik az irányítást, az apokaliptikus változást hoz magával. A barbárok hangosak, érdekérvényesítő erejük hatalmas, homogenizálják a legnagyobb tehetséget is, a középpontba pedig – mint önmagáért való értékeket – az értékesíthetőséget és dekorativitást állítják.

Váteszi gondolatok ezek a Facebook és Twitter előtti időkből.

Baricco gondolkodásának középpontjában az értékhez és tudáshoz fűződő viszony változása áll. A könnyebb ellenállás felé haladó barbárok megelégszenek a Google keresője feldobta ismeretanyaggal, nem vágynak elmélyülésre, az számukra avíttas, kevésbé érdekes. Ráadásul fárasztó, időigényes elfoglaltság, szemben a szörföléssel, ami tökéletesen reflektál az emberi gondolkodás csapongására.

A barbár kimazsolázza a kulturális élményeket, érdekességeket, és kihajítja a „felesleget”, mindent, ami kevésbé hasznos, legyen az esztétikai vagy tudásbeli matéria. Hogy az oktatási intézmények és a kulturális örökségvédelmi szervek milyen szerepet játszanak e folyamat lelassításában, óriási kérdőjel.

Ám mire idáig jutunk a humorral sűrűn átszőtt esszék során át, óhatatlanul felmerül, vajon nem egy középkorú értelmiségi akad ki a körülötte iszonyú sebességgel változó világon? Vajon nem generációs szembenállásról van szó csupán?

Baricco 38 évesen írta a Barbárokat, de benne magában is felmerült e kérdés. „Mutánsok vagyunk valamennyien; néhányan haladóbbak, mások kevésbé, van, aki kissé késésben van, és van, aki semmit sem vett észre, van, aki mindent ösztönösen csinál, és van, aki tudatosan, van, aki úgy tesz, mintha nem értené, és van olyan, aki sosem fogja megérteni (…) De valamennyien készen állunk rá, hogy a víz felé vándoroljunk.”

Azóta már benne is vagyunk, és nem csak nyakig.

Fordította: Gács Éva. Helikon Kiadó, 2019, 380 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.