Ásatás

"A szótár főszereplője éghatárőr, ő a szittya"

Parti Nagy Lajos: Szittyanopszis

  • Parti Nagy Lajos
  • 2022. december 18.

Sorköz

Parti Nagy Lajos "iskolai dolgozata" Szilágyi Ákosnak a Szittya-szótyár apropójából.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Ásatás sorozatában a Narancs régi, irodalmi tárgyú cikkeinek – recenzióinak, interjúinak, semmiségeinek – legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából. Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!

Az alábbi remek cikk a Magyar Narancs 1999. szeptember 29-i számában jelent meg.

A szótár főszereplője éghatárőr, ő a szittya. Nappal alszik, vekkerre ébred, mely kredencén szól. Büszke és forróvérű. Áll a tehénlepényes hurutosban, s egy jobb világról álmodik. Hol lehet altiszt, azt kutatja. Sokszor vannak ketten, és származásra való tekintet nélkül hortyognak egymással. Benépesítik a vidéket, metrót építenek. A vártán állva azt álmodják, hogy mindenütt ők alszanak. Álmukban részt vesznek a muhi csatában, de nem nyernek.

 

A főszereplő egyszer belelapoz a Szittya-szótyárba, mely szókumiszból van, ami eléggé ízlik neki, lehet, hogy kicsit becsíp a szittya. Hajnalban úgy hallja, ezrek kiabálják, hogy tűnjön el. Apukáját Szatymagnak hívják, de minden szittya az ő szülöttje. Anyukája Szitty-Szipirtyó, ki repülve közlekedik a szittyók felett, melyek növények a hathímesek seregéből és egyanyások rendjéből. Leánykori neve Juncus. Régen ő volt a sztyeppék szépe, de ez elmúlt, ezért bosszúszomjas lett. A határőr visszaemlékszik rá, hogy mikor kisbaba volt, eléggé fejletlen volt, és apukája néha rá akart tiporni, mikor sírt.

Nehéz gyermekkora miatt mindent vissza akar kapni, amit visszaadnak neki. A Világ Ura figyelmezteti, hogy ne ártsa bele magát a reterátba, ami a világ, mert maga is bepiszkolódik a Sorbonne-on. Ezután azt álmodja, hogy Sigmund Freud díványán Kelet és Nyugat eléggé csúnyán veszekszenek, ő pedig a heverő alatt fekszik, mint egy szittya isten, ki egyszer csak előugrik. Lecsillapítja a veszekedőket, de maga belegebed abba, hogy egyik kutya, másik eb. Akár keletszittya, akár nyugatszittya, ő nagyon egyedül érzi magát, és csak áll a világvégi határőri posztján. A világ sajnos sokszor kiröhögi, és hiába felesel vissza egy humorosat, csak még jobban nevetnek a rovásán. Ezért azt álmodja, hogy belerúg a világba, de az álmait és a valóságot többször összekeveri. Másnap egy külföldi bokorban ébred, ahol biciklis rendőrök igazoltatják. A szittya szótár segítségével garázdaságig menő félreértés kezdődik, mindenki fejét le akarja tépni, aki nem szittya. Kitoloncolják, pedig aki nem szittya, annak kéne hazatakarodni.

Megharagszik a szótyárra, amit az idegenszívű szittyák szerkesztettek, és azt szeretné elérni, hogy csak egy szó legyen, ne sok. Ezt a szót kergeti álmában, miként a csodaszarvast, de nem találja, eközben a Déli, majd a Keleti pályaudvarra ér, ahol nincs takarítva az illemhely. A sok szó között ott áll szegény némán az élettérben. Azt álmodja, hogy Herder és Csont hercegek a vesztére törnek, és megjósolják, hogy ki fog halni a nyelve. Ezt erős szavak kíséretében kikéri magának. Tévéfelvétel van, s nem ad a németnek egy darabot se a szittyaföldből megművelésre, bár kiderül, hogy a nagynénje is német. Az a baj, hogy mindenki mindent vissza akar kapni, tót is, oláh is, rác is, szittya is, de mindig minden a másé. Édesanyjához fohászkodik, aki bevallja neki, hogy ő román, de lehet, hogy pánszláv. Ettől nem hagyja magát zavartatni, mert mindenkiben lehet kis hiba, hanem elalszik, és hujjogatva őrségbe megy a bérci vártára. Ott egy posztgörény kazár rontja a levegőt, aki le lesz ütve, majd álmában szittya pajtásaival egy pisszoárban évődnek, hogy ki a szittya származásúbb. Ezután fejéből egy pinty nagyságú hattyú száll ki, így várja a rendszerváltást, mikor felszáll az aranyturul. De a szittyák között is van viszály, amit a nem szittyák szítanak a kazár Médiában. Két ősöreg szittya megvív, egyik sarlókalapáccsal, másik ősikarddal. A tótoláhrác származású kazár veszít, ezér el akarja zárni a szittyát Ejrópától. Aki pedig elhatározza, hogy a Társas Hadak útján ráront az illető asszonyra, és nyereg alá puhintja, mint egy dzsoggingos Csabakirályfi. Ezután megvív a Tőke nevű Góliáttal, mert a pénz és a bank világa undorítja. Inkább a magyar utat járná, hol ismeri a sok kátyút, de ezt se hagyják neki az adószakértők, akiket felaprít álmában. Végül talpig ércben áll a vártán, és alszik. Azért hortyog, hogy mi mind magyarok maradjunk.

 

https://magyarnarancs.hu/konyv/az_eroszak_nyelve_szilagyi_akos_kolto-58081 a 2000 könyvek kiadása, 1999, 174 oldal.

Teremtmények
 
"Mancs! Mancs!"
A haldokló Ekhnaton fáraó
utolsó szavai
ISTEN
ráejti
mancsát: MANCCS!
mentsmeguramengemago MANCCS!
mincsodálkoolúgyapofá MANCCS!
apofádonötujjaottapofá MANCCS!
MANCCS! MANCCS!
dehiszenezatalpa PUFF!
Uramirga PUFF! PUFFF!
nebátsdnagyszeműbogara PUFF! PUFF!
zenélafűahováte PUFF! jajmeneküljünk PUFF!
gyerekekfu PUFF! PUFF!
PUFF! PUFF!

(1981)

A "Mancs" íróinak, olvasóinak és szerkesztőinek szeretettel ajánlja ezt a réges-régi verset.

 

Az Ásatás korábbi részeiből:

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.