Ezt a könyvet olyan ember írta, akinek harmincöt év után is fáj, hogy válása után a Csehov-novellák a volt feleségéhez kerültek. (Igaz, hozzáteszi: marhaság.)
De ez még hagyján! Amikor a nyolcvanas évek végén a budapesti József Attila Gimnáziumban rajzot és műalkotás-elemzést tanított, képes volt az első órán ezt írni a táblára: „A tantárgy neve: Szüts Miklós.” A feleségét is csak „a Vojnich”-ként emlegeti, és eközben úgy csinál, mintha idegen lenne tőle a pátosz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
Mi értelme annak, hogy “szakítsunk az eddigi béketevékenységgel, az eddigi békementalitással, és átálljunk a háború felé vezető út nulladik fázisára”? Ki, mely ország ellen folytatandó háborús út nulladik fázisára kell átállnunk?
Képzeljük el, hogy 2045-ben Ukrajna elfoglalja helyét az addigra jelentősen átalakult Európa közösségében, és az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Szerzőnk innen visszatekintve meséli el, 2025-től hogy jutottunk idáig. Egy elvben lehetséges, és főleg Európa számára meglehetősen optimista forgatókönyv.
Mikuláš Černák történetének első epizódja, a Miki után a folytatás is megtölti a mozikat: a Černák minden idők legsikeresebb filmje lett északi szomszédunknál.
A tanodák – ahová önként mennek a gyerekek – szeptembertől kötelesek megadott számú középiskolás fejlesztőfoglalkozását is végezni.
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
