Könyv

Woody Allen: Apropó nélkül

  • - kg -
  • 2021. január 13.

Sorköz

Amíg a szerző időskori filmjei mögött mentsvárként ott tornyosul az életmű, s a Hannah és nővérei emléke minden Abszurd alakot megszépít, az alleni memoárirodalom egyelőre egy könyvből áll, így nem lehet azt mondani, hogy volt ez már jobb is.

Lehet, két kötettel jobban is jártunk volna: az elsőbe kerülhetett volna a papa és a mama, a korabeli Brooklyn, a poéngyárosi kezdetek, az összes nő, az összes film, az összes neurózis szép emléke. A másodikba pedig a Mia Farrow/Soon-Yi/Dylan Farrow/Woody Allen akta. Így azonban a két műsorszám egymásba lóg.

Elsőként a nosztalgikus múltidézést kapjuk, a kései filmeket idéző, „volt már jobb is” minőségben: átjön (remek fordításban) a kissé fáradt, de ismerős hang, a poénok nagy távolságban követik egymást, de 30–40 oldalanként fellelhető egy, s bár többségük használt, minden másodikon röhögni is lehet. Aki a Café Societyben is meglátta a szépet, itt is meg fogja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.