Sport

mert mikor már végképp, mindörökre feladná az ember, mindig jön valami aprócska biztató mozzanat, egy halovány reménysugár, amibe végtelen szkepszissel, mégis felgyorsuló szívveréssel belekapaszkodik, "eljátszik a gondolattal, hogy hátha majd ezúttal, csak most, egyetlenegy ízben, kivételesen" - hogy aztán a valóság ménkű nagy, göcsörtös bunkója itt, a felszálló ág kezdetén sújtson le rá. "Nem lesz ennek soha vége. Annyi fontosabb dolog van a földön: nem kell ezt minekünk közvetíteni" - fejeztem be azt a cikket (A szokásos forgatókönyv, Élet és Irodalom, 2001. szeptember 28.), hogy most készséggel visszavonjam ezt a zárómondatot.

Neki is volt iskolája. Kis Romet, Babetta, Simson és MZ. A szokásos kelet-európai boxutca a rendszerváltás előtt. Aztán egy csúnya motorbaleset. Frissen szerzett B kategóriás jogosítványát egy Trabant volánjánál ülve veszítette el - a tizennyolcadik születésnapi buli volt élete első igazi lerészegedése. Mire visszakapta a vezetői engedélyét, már a ralifutamok törzsvendégének számított. 1993-ban ült először navigátorként egy versenyautóba, hogy aztán egy évvel később már maga vezessen egy Trabant 601-est.

Akit kirándulás közben fárasztanak a tájékozódás hagyományos módszerei - mohás fa, más turisták nyaggatása -, és unja, hogy az avarban csak rozsdás babakocsira, Ifa-belsőre lel, az vásároljon egy kisméretű, műholdas helyzetmeghatározó berendezést, egy úgynevezett kézi GPS-t, és menjen műanyag dobozba rejtett kincseket keresni a málnásba. A geocachingnek keresztelt (műfordítók kerestetnek!) posztmodern hobbiban a természetjárás, a high-tech és a gyermeki kincskereső vágy ad találkát egymásnak - június vége óta Magyarországon is. Tájfutók, rókavadászok előnyben. Internet muszáj.

hogy a jövőben pálinka néven pálinkát vásárolhat a kedves vevő. A módszer elég egyszerű: gyümölcs kell hozzá vagy erdei bogyók meg egy kis szakértelem, és máris kész a pálinka, amitől nem kell vakulásos és mérgezéses tünetekkel kopogtatni az éjszakai ügyelet ajtaján.

Afalfirkák eredetéről is el lehet lőni azt a közhelyet, hogy egyidős az emberiséggel, hiszen a lascaux-i állatrajzok mégiscsak ott vannak a barlangban, és az egyiptomiak sem fukarkodtak a hieroglifáikkal. Persze ezek legálisan készített művek voltak, de ismerünk ókori piramisok sírkamráiból "Itt jártam..." típusú firkákat is, ahogy a láva konzerválta Pompejiben fennmaradtak politikai, pajzán, gyalázkodó, a régi Rómában pedig kocsmafeliratok ("Verje meg a tizenkét isten, Diana meg a jóságos és magasságos Jupiter azt, aki ide pisál vagy ide szarik"). A falfirkák szabadosságát a közbeszéd állandóan kritizálta ("Narrenhände beschmieren Tisch und Wände" - "Bolond kezek asztalt, falat összekennek"), miközben a hit, amelyet a berlini fal kétarcúsága dokumentált (keleti oldala megközelíthetetlen volt, a nyugati tele firkákkal), hogy a graffiti mégiscsak a szabadság megjelenésének egy formája, folyton meghazudtolta önmagát ("Az ellenség köztünk van", "Ausländer raus!", "Cigánymentes övezet").

a Marcalváros két lakótelepét összekötő aluljárórendszer szemközti falán. Mellette a falon a klónozás erkölcsi aspektusain féltucatnyi utánozhatatlan emberi arc vívódik, vonásaikat egy fiatal autófényező finomítja. Kivárnánk

Magyarországon a legnagyobb kunsztnak kétségtelenül az Országos Kéktúra teljes bejárása számít, hiszen több mint ezer kilométert kell - Hollóházától Írott-kőig -

vagy a kocsiját hajtó motor német volt. Ha ehhez hozzáadjuk a tribünök már-már nyomasztó német megszállását, az az érzet keletkezhet bennünk, hogy

Verőczy Alex, az indiánjátékok hazai meghonosítója minden bizonnyal jó dologba nyúlt, amikor az úszók, öttusázók és kenusok országába importálta ezt a sportágat. Az indiánjátékok ugyanis nem áll másból, mint úszásból, futásból, kenuzásból és íjászatból, azaz kifejezetten magyar sport, leszámítva azt, hogy ezúttal nem hátrafelé kell nyilazni, mint őseink tették, hanem előre, ami már csak azért is előnyös, mert részben nem öljük meg társainkat, részben pedig nem kell állandóan menekülnünk ahhoz, hogy az ellenséget találjuk el.

Az idén a sportág csúcseseményének tartott Tour de France rajtja előtt

Nem könnyit a dilemmán, hogy a 2001. május elsejével életbe lépett új KRESZ kerékpárbarát módosításai (lásd keretes írásunkat) első látásra ösztönzőleg hatnak.

Bár egy csomó dologról azért már lemaradtunk. Például a viszonylag olcsón abszolválható személyes jelenlétről, hiszen a Giro idén megfordult Szlovéniában is, kedden volt a ljubljanai befutó, de szerdán már visszahúztak Olaszországba. Nagyon ne bánjuk, mert a jelenlétnek, a jelenidejűségnek valóban pótolhatatlan a varázsa, viszont az országúti kerékpározás befogadói szinten tipikusan tévésport. (Az események az Eurosporton és a RAI TRE-n követhetők folyamatosan, de az ARD is rajta van.) Mert

és pénteken áthaladt Magyarországon a Tour du Danube mezőnye. Magas szintű magyar részvétellel folyt az elmúlt idők legendájának tekinthető Békeverseny. Manninger Jenő is fellépett, kerékpárutat adott át a Balatonon.

Aselejtezők már szombaton lezajlottak, úgyhogy vasárnap már csak nyolc asztalon mérkőztek a versenyzők, miközben mindenki hamburgert evett, és teljesen bizonytalan színű üdítőket ivott hozzá, hogy látványelemeiben teljessé tegye az enteriőrt a fehérvári bevásárlóközpont alján. Nem volt annyira eredeti és felkavaró élmény, mint egy Vörös István és a Prognózis együttes-koncert, de vasárnap délelőtt éppen megfelelő. Valamilyen szinten mindenki csocsózott már, a magyar sikerek híre, a Szegedről, Kecskemétről és Veszprémből érkező csapatok látványa azonban kissé meglepett.