Plovdiv helyett Kardzsaliban rendezhetik a bolgár–magyar EB-selejtezőt

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. november 13.

Sport

A polgármester szerint a város készen áll a szervezésre.

A bulgáriai Kardzsali polgármestere, Erol Mjumjun a sportal.bg lapnak hétfőn délután úgy nyilatkozott, hogy a városi Arda Arénában szívesen vendégül látnák a magyar és a bolgár a válogatottat, és 99 százalékban biztos abban, hogy náluk rendezik majd a november 16-ai Európa-bajnoki selejtezőt.

„A stadionnak van engedélye ilyen mérkőzésre, minden szurkolónak örülünk, készen állunk a tökéletes szervezésre. Az Arda Aréna Bulgária egyik legjobb stadionja”

– mondta a polgármester, hozzátéve, kérték az UEFA-t, hogy Plovdiv helyett Kardzsaliban legyen az Eb-selejtező, és várják a megerősítést. Arról sincs döntés, hogy ha esetleg a 11 200 férőhelyes Arda Arénát az UEFA elfogadja helyszínnek, akkor a bolgár szövetség – a szurkolók tiltakozásoktól tartva – engedne-e be nézőket, vagy ahogy Plovdivba tervezte, zárt kapus lenne az összecsapás.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, egyelőre az is benne van a pakliban, hogy a magyar válogatott játék nélkül jut ki az EB-re, mivel a plovdivi önkormányzat közölte, nem tudják biztosítani a Hriszto Botev Stadiont a Bolgár Labdarúgó Szövetség (BFS) számára a november 14. és 16. közötti időszakra. Az eredetileg Plovdivba kijelölt Bulgária–Magyarország mérkőzést először Szófiába, majd a szurkolók várható botránya miatt újra Plovdivba helyezték át, azonban a plovdivi stadionon jelenleg munkálatok zajlanak, és az építtető szerint nem lehet meccset rendezni benne.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.