.

Nyolc kis kritika

Rabat városában gyalogolunk a medina szűk sikátoraiban: az ajánlott Riad Oudaya felé baktatunk, ahol ínyenc élményre számítunk. Még csak néhány napja vagyunk Marokkóban, számos fogást végigkóstoltunk már, a híres bisteeyát azonban lehetőleg származási városára, Fezre tartogatnánk.

A Zenegyűlölő Baráti Alapítvány, azaz a ZEBRA a múltkori csontzenére reagálva zárt levelet intézett a Zenegyűlölőhöz, melyben egyebek mellett leszögezi: barátjuk állításával ellentétben Wagner korántsem volt antialkoholista, egy-egy pohár jófajta rajnait hébe-korba igenis leküldött a torkán, és nem csak A Rajna kincse komponálása közben.

Nemcsak a tél maradt el, a kánikula is hamarabb érkezett, márpedig ha végre itt a nyár, a strandot kell célba vennünk. Nincs vita, a Dagályra hajtunk.

Már megint ugyanaz: kétségbeesetten próbálom bőröndömbe gyömöszölni a Nagycsarnokban zsákmányolt finomságokat. Hiába fogadom meg valahányszor, hogy csak mértékkel, de képtelen vagyok ellenállni a kísértéseknek.

Idézet egy 1853-ban íródott naplóból: "Délutáni alvás a díványon. Ébredés A Rajna kincse zenekari bevezetésének koncepciójával (Esz-dúr hármashangzat). Elmerülés a víz zúgásába-mámorába."

Nyilván a végletes pesszimizmusunk és a túl sok időjárás-jelentést hallgató időjárás lehet az oka, hogy a Horánszky utca felé vettük az irányt, noha ebédelni akartunk elsősorban.

Odakint meleg van, az árokba zuhanó biciklis postás sikolya pöttyözi az egyébként is párás levegőt: ami nálam képzavar, az a tévé előtt képhiba.

kulthírek

cyberhírek

Nyolc kis kritika

A hazai halárusok és mélyhűtőpultok lehangoló látványa előtt toporogva néha behunyom a szemem, és arról álmodozom, hogy a Nagycsarnok egy része hirtelen hangos, zsúfolt halpiaccá változik.