Wagner Péter

Mariupol szülészetének szétbombázása sokkolta a külvilágot – a képek az orosz hadsereg korábbi szíriai brutalitását idézik fel.

Míg a világ az olimpián vigad, a Közel-Kelet egykor egyik legcsodálatosabb városa végóráit éli. Aleppo keleti felében – amit jobbára iszlamista milíciák próbálnak megvédeni a Moszkva és Teherán támogatta kormányerők ostroma ellenében – negyedmillió civil maradt a legelemibb életfeltételek nélkül. Negyven fokban, víz és áram nélkül.

A kurdok az Iszlám Állam legerősebb katonai ellenfelei a terepen, miközben önálló államiságukat senki nem akarja a térségben. Az sem igaz, hogy a kurdok egyetlen, közös identitású, közös célokért küzdő tömböt alkotnak, hisz az Irakban, Szíriában és Törökországban működő kurd pártok között súlyos ellentétek feszülnek.

Bár az örök orosz–amerikai fegyverkezési verseny mindenkori állása kellő biztonsággal sosem állapítható meg, a Közel-Keleten, közelebbről a szíriai polgárháborúban momentán az orosz hadsereg látszik jobban szerepelni. Főként azért, mert nincsenek egyedül.

A nyugati értékelések szerint Putyin, a nagy stratéga ismét bemattolta Washingtont: Ukrajna után most a Közel-Keleten állította meg a nyugati nyomulást, s Moszkvát ismét egyenlő tárgyalópartnerré tette a világban. Pedig Putyin nem tett mást, csak megmentette az összeomlás szélén táncoló Aszad-rezsimet.

A múlt szombat délután Erbilben hatalmas detonáció tépte szét az Ainkawa Road nyugalmát. A kurdisztáni régió fővárosának ebben a negyedében jobbára keresztények laknak; főutcája a nyugatiak kedvelt találkozóhelye, s itt működik az amerikai főkonzulátus is – az lehetett a támadó célpontja.

Interjúalanyunk annak a vizsgálóbizottságnak a tagja, amelyet Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök hívott életre a 77 halálos áldozatot követelő, tavaly júliusi oslói és Utsøya-szigeti merényletek feldolgozására. Az azóta egyszer már paranoid skizofrénnek nyilvánított elkövető, Andreas Breivik pere április 16-án kezdődik - a bizottság dolga nem az, hogy a büntetőjogi felelősség ügyében foglaljon állást, hanem hogy megértse és elmagyarázza a norvég társadalomnak a mészárlás okait és következményeit.

Pakisztáni idő szerint hétfőn reggel Abbottabad városában amerikai katonák megölték Uszáma bin Ládint. A szaúdi férfi halálával lezárult a dzsihádisták globalizált háborújának első korszaka, mégis minden folytatódik tovább.

A két hete megtartott lisszaboni NATO-csúcs a javuló amerikai-orosz kapcsolatok újabb állomása volt. A találkozó fő témái a NATO jövőjéről szóltak, ám szinte minden kérdésben felmerült Oroszország neve is. Az eseményen jelen volt Medvegyev orosz államfő. A kétoldalú kapcsolatok még sosem voltak ilyen kiegyensúlyozottak. Történelmi fordulat, vagy az érdekek szerencsés egybeesése?

Bár a március 7-én tartott parlamenti választásról tudósító világsajtó elsősorban az erőszak képeit mutatta, romba dőlt házakat Bagdadban, temetési menetet Nedzsefben, szigorúan figyelő iraki harckocsizókat, e megközelítés csalóka. A félszáz áldozat érdemben már nem hátráltathatja Irak konszolidációját.

Miközben a világ vezető politikusai mind többet gondolkodnak azon, hogy mihez kéne Afganisztánnal kezdeni, és mihez saját szerepükkel Afganisztánban, itthon a magyar misszióval alig is törődik valaki. Pedig pár száz honfitársunk is a terepen sürgölődik - céljuk a nép sorsának jobbítása, s küldetésük nem veszélytelen.