Színház

rés a présen: A Pintér Béla Társulat tagjaként ismerünk, mikor csatlakoztál hozzájuk? Szalontay Tünde: Tizenegy éve jöttem haza hatéves külföldi tartózkodás után. Dániában és Olaszországban dolgoztam a Teatro Rio Rose csapatban. A sehova kapujába hívott Béla. Az első időszakban nagyon erős közösségi lét volt jellemző a társaságra, nemcsak a próbákon, hanem egyébként is együtt élt a csapat. Aztán lassan-lassan eltávolodtunk, de ez talán természetes ennyi idő után.

Egy öregember azt hiszi, lehet még számára tavasz a szerelemben - ez Don Pasquale tévedése. Július derekán derült és nyárias időjárás várható - ez meg az idei Veszprémfest szervezőié és közönségéé. Két megcáfolt vélelem, melyek közül az utóbbi megdőlte múlt szombaton a szabadtérről a Veszprém Aréna küzdőterére kényszerítette Donizetti 1843-as víg klasszikusát a hetvenes hetvenkedő megleckéztetéséről.

...de egyáltalán nem a röpke lepke száll, hanem esőfelhők gyülekeznek a nyári színház ege felett, ezúttal nem(csak) átvitt értelemben, hanem egészen konkrétan is. Mivel a kritikus ebből a szempontból (is) együtt sír/nevet a közönséggel, az elmaradt előadás nem, de a félbeszakadt bízvást lehet kritika tárgya.

A Holmi júliusi számában három rendkívüli jelentőségű, 2003-2004-ben írt levelet olvashatunk, melyeket a 2008-ban meghalt operakritikus Petrovics Emilnek, az operaház akkori fő-zeneigazgatójának küldött, és amelyeket most hagyatékából publikálnak szerkesztőtársai.

rés a présen: Hogyan jött létre a Galapiat Cirque társulat? Lucho Smit: Négyen hoztuk létre a társulatot 2007-ben, hogy megvalósítsuk az álmunkat, egy Dél-Amerikában is bemutatható előadást. Akkor még mindig tanulók voltunk a Cirkuszakadémián, és rájöttünk, hogy a cirkuszt illetően ugyanazok az ötleteink, elképzeléseink. Olyan természetesnek tűnt akkoriban erre alapozva létrehozni egy társulatot!

A szokásos évi gyulai Shakespeare Fesztivál ezúttal nemcsak Shakespeare, hanem direkte Vihar-fesztivál: megannyi Vihar-előadást látnak vendégül a Viharsarokban. A chef d'oeuvre-t meg tudtuk tippelni már az "étlap" alapján: a Craiovai Nemzeti Színház Purcarete-rendezésére gyűlt oda a szokásos budapesti szakmai premierközönség, így adtunk ki egy erős félházat az Erkel Művelődési Központban.

A gyulai Shakespeare Fesztiválon a legjobb lengyel Shakespeare-előadásnak választott Hamletjével mutatkozott be, de mi főleg az átalakítások miatt kirobbant nagyszabású színházi tiltakozásokról és a meglepően ismerős politikai nyomásról kérdeztük.

Tesmanék nappalijában ülünk - előbb érkeztünk oda, mint maguk a házigazdák, a nászútról hazatért Jörgen és Hedda. Ibsen drámájának utasításait híven követi Carmencita Brojboiu tere - mi épp úgy leselkedői, voyeurei vagyunk életüknek, ahogy ők kukucskálnak, néznek némán és észrevétlenül. Sok a virág, túl sok - és ez a túl sok, ez lesz az alapja Serban rendezői nyelvének.

Akkor most elmondom, milyen az a nézőbarát előadás...