Tánc, koncert

Ivo Dimcsev

  • - sisso -
  • 2018. július 7.

Színház

Ivo Dimcsev bolgár koreográfus és előadóművész Sculptures című előadása a tavaly született és korábbi előadásainak dalaiból készült bizarr popkoncert és testperformance a Songs from My Shows „tánckarral” továbbfejlesztett változata. Saját dalai, a saját „manipulált” hangján, két indiai hercegnek is beillő férfi táncos és két „címlaplánynak” sem utolsó táncosnő kíséretében. Dimcsev hangja éteri, különféle mozgástechnikákkal éri el, hogy a normál férfihang és a falzett között úgy ugrál, mintha valójában akkora hangterjedelme volna, mint amekkorának tűnik. Az egyszerű, szentimentális szövegek, a gépies mozgás, avagy a köz tekintetének kitett testet, a fogyasztói szexualitást ironizáló koreográfia és a perfomance-on belül a performance-ra is reflektáló kiállások, stand-up szövegek, közbevágások, Dimcsev önértékelési zavarokat mímelő kérdései úgy érnek össze ebben az előadásban, hogy egy stílus, de még inkább egy kor isteni, groteszk tablója tárul elénk. Mintha egy popkulturális szárnyas oltár fő figuráit és jeleneteit látnánk műfelhők között, supermanes alsógatyában. A dadaista kollázstechnikát és Madonna klipjeinek hangulatát egyaránt előhívja. Ha belegondolok, ez így együtt nagyon punk.

Dimcsev Magyarországon is megfordult már, de pár éve inkább csak Londonban és a bécsi ImPulsTanz fesztiválon találkozhatunk vele, valamint három éve hagyományosan ő zárja a temesvári TESZT fesztivált. Az ínyenc, illetve kéjenc törzsközönség nagy örömére és megnyugvására.

Temesvári Csiky Gergely Színház, május 27.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.