Tánc, koncert

Ivo Dimcsev

  • - sisso -
  • 2018. július 7.

Színház

Ivo Dimcsev bolgár koreográfus és előadóművész Sculptures című előadása a tavaly született és korábbi előadásainak dalaiból készült bizarr popkoncert és testperformance a Songs from My Shows „tánckarral” továbbfejlesztett változata. Saját dalai, a saját „manipulált” hangján, két indiai hercegnek is beillő férfi táncos és két „címlaplánynak” sem utolsó táncosnő kíséretében. Dimcsev hangja éteri, különféle mozgástechnikákkal éri el, hogy a normál férfihang és a falzett között úgy ugrál, mintha valójában akkora hangterjedelme volna, mint amekkorának tűnik. Az egyszerű, szentimentális szövegek, a gépies mozgás, avagy a köz tekintetének kitett testet, a fogyasztói szexualitást ironizáló koreográfia és a perfomance-on belül a performance-ra is reflektáló kiállások, stand-up szövegek, közbevágások, Dimcsev önértékelési zavarokat mímelő kérdései úgy érnek össze ebben az előadásban, hogy egy stílus, de még inkább egy kor isteni, groteszk tablója tárul elénk. Mintha egy popkulturális szárnyas oltár fő figuráit és jeleneteit látnánk műfelhők között, supermanes alsógatyában. A dadaista kollázstechnikát és Madonna klipjeinek hangulatát egyaránt előhívja. Ha belegondolok, ez így együtt nagyon punk.

Dimcsev Magyarországon is megfordult már, de pár éve inkább csak Londonban és a bécsi ImPulsTanz fesztiválon találkozhatunk vele, valamint három éve hagyományosan ő zárja a temesvári TESZT fesztivált. Az ínyenc, illetve kéjenc törzsközönség nagy örömére és megnyugvására.

Temesvári Csiky Gergely Színház, május 27.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.