Tánc, koncert

Ivo Dimcsev

  • - sisso -
  • 2018. július 7.

Színház

Ivo Dimcsev bolgár koreográfus és előadóművész Sculptures című előadása a tavaly született és korábbi előadásainak dalaiból készült bizarr popkoncert és testperformance a Songs from My Shows „tánckarral” továbbfejlesztett változata. Saját dalai, a saját „manipulált” hangján, két indiai hercegnek is beillő férfi táncos és két „címlaplánynak” sem utolsó táncosnő kíséretében. Dimcsev hangja éteri, különféle mozgástechnikákkal éri el, hogy a normál férfihang és a falzett között úgy ugrál, mintha valójában akkora hangterjedelme volna, mint amekkorának tűnik. Az egyszerű, szentimentális szövegek, a gépies mozgás, avagy a köz tekintetének kitett testet, a fogyasztói szexualitást ironizáló koreográfia és a perfomance-on belül a performance-ra is reflektáló kiállások, stand-up szövegek, közbevágások, Dimcsev önértékelési zavarokat mímelő kérdései úgy érnek össze ebben az előadásban, hogy egy stílus, de még inkább egy kor isteni, groteszk tablója tárul elénk. Mintha egy popkulturális szárnyas oltár fő figuráit és jeleneteit látnánk műfelhők között, supermanes alsógatyában. A dadaista kollázstechnikát és Madonna klipjeinek hangulatát egyaránt előhívja. Ha belegondolok, ez így együtt nagyon punk.

Dimcsev Magyarországon is megfordult már, de pár éve inkább csak Londonban és a bécsi ImPulsTanz fesztiválon találkozhatunk vele, valamint három éve hagyományosan ő zárja a temesvári TESZT fesztivált. Az ínyenc, illetve kéjenc törzsközönség nagy örömére és megnyugvására.

Temesvári Csiky Gergely Színház, május 27.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.