rés a présen

„Lányokkal a Drive-on”

Szenteczki Zita rendező

  • rés a présen
  • 2020. augusztus 23.

Színház

rés a présen: Milyen körülmények között talált téged a járvány?

Szenteczki Zita: A halál kilovagolt Perzsiából című, Juhász András intermédia-művésszel közös produkciónkat játszottuk volna blokkosítva ismét a Trafóban. Ehhez át kell alakítani az egész nagytermet. Épp kipakoltuk a teret, amikor jött a bejelentés, hogy nem lehet száz fő fölötti rendezvényt tartani. Rossz volt, hiszen ezt mindig úgy várja az egész stáb, mint a karácsonyt. Egyszer lement online, de a sok látványos videotechnika ellenére szerintem pont az nem érzékelhető belőle, hogyan válnak a színpadon látható történések illúzióvá real time, márpedig ez a lényege. Egyébként három új előadást rendeztem az évadban, és pont a végére értem a járvány kezdetére. Az Örkény Színházban az Édes Annát mutattuk be a stúdióban, ez ősszel átkerül a nagyszínpadra, a Radnóti Tesla Laborban a Narratívával Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című művét, majd februárban a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban a Gyere haza, Mikkamakka! című előadást Lázár Ervin igen aktuális meséjéből. Aztán, mivel másodéves doktoris vagyok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tanulással is töltöm az időm. A karantén alatt a TRIP Hajón rendeztem Maros András Elég erős című darabjából egy Zoom-filmet Magács László meghívására az Első Magyar Karanténszínháznak még a járvány elején.

rap: Mi a kutatási témád?

SZZ: Magánmitológiák címen azt vizsgálom, hogyan juthat el minél több emberhez a nagyon személyes mondanivaló. Három fejezetből áll. Az első fele a számomra a témában példaértékű előadásokról szól. Például a Romeo Castellucci rendezte Gluck-operáról, az Orfeusz és Euridikéről, ahol a görög tragédiát egy valós élethelyzettel fűzi össze az alkotó. Egy nő történetével, aki az előadás idején 18 hónapja feküdt kórházban, lebénulva úgy, hogy csak a szemét tudta mozgatni, tehát a pillantásával kommunikált, és a férje minden nap meglátogatta. Ez indította el a doktori tervét bennem, mert azt éreztem, hogy nagyon fontos, hogy egy előadás milyen asszociációkat nyit meg a nézőben. A hazai magánmitológiák közül egyebek közt El Kazovszkij Dzsan-panoptikumával foglalkozom. A disszertáció második részében olyan személyes történetekről van szó, amelyeket mások hoztak nyilvánosságra, viszont színházi előadást rendeztem belőlük. Többször naplókat adaptálok színpadra. Porogi Dorka volt osztálytársammal az előző évadban a Pozsonyi úti Amikor Galériában csináltunk egy közös hangperformanszot Küszködik és teremt címmel. Gyarmati Fanni naplóinak teljes szövegét 12 fiatal színésznő olvasta fel egyszerre és a látogatók térkép alapján igazodhattak el az évek közt. Készült belőle hangfelvétel, ami mostantól meghallgatható az szfe.hu oldalon. A harmadik fejezet a saját naplóimat vizsgálja, abból is volt már előadásom régebben, illetve elkezdtünk egy kutatást saját mítoszok feltárásával, amiből előadás lesz.

rap: Be van táblázva a jövő évadod is?

SZZ: Két közös rendezésünk is lesz ebben az évadban a Narratívával, illetve novemberben Marosvásárhelyre megyek dolgozni. Ott jártam egy évig színészszakra, és a volt osztályfőnököm, Harsányi Zsolt hívott meg rendezni az egyetem egy hagyományos színházi programjára, amelyben a tanulók és a tanárok együtt játszanak. Aztán Pécsen a Bóbita Bábszínházban készítek egy cseh madaras mesét. Jövő júniusban, pont a 30. szülinapomra esik a Nemes Anna festővel és Raubinek Lili táncossal közös előadásunk premierje, amelyben a saját élethelyzetünkről beszélünk, miközben megvizsgáljuk felnőtt fejjel a közös gyerekkori történeteinket. Az előadás munkacíme: Saját drive.

rap: A járvány hatott a munkáidra?

SZZ: Inkább a metódusokat befolyásolta, nem a tematikát. Ebből a helyzetből következik például, ahogy a lányokkal a Drive-on dolgozunk. A Narratívával pedig heti rendszerességgel tárgyalunk a Zoomon és adunk egymásnak kreatív feladatokat, hogy minél jobban megismerjük egymást.

rap: Mi történik most a Narratíva társulattal?

SZZ: Készülünk a jövő évadra és segítjük azt, aki épp rendez. Nem úgy tekintünk az alkotásra, mint a birtokunkra, inkább azt gondoljuk, hogy a különféle nézőpontok összeadódhatnak, így valamiféle kollektív alkotófolyamatban vagyunk. A mi generációnknak ez a metódus jó lehetőség a struktúraváltásra. Hét évre szerződtünk egymással. Az első évben mindenki függetlenül, de klasszikusabb formában azt rendezte meg, ami hozzá közel áll. A következő évadban két dolgot csinálunk közösen: egy családi színházat, együttműködésben Jankó Mátyás technikai vezetőnk Papírpanír Imagináriumával, amelynek az egyik fő célja, hogy ne csak a fővárosban tudjon fórumként működni, különleges, vidékre is utaztatható foglalkozás formájában dolgozunk, januártól pedig egy felnőtt darabot próbálunk.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.