A POSZT jövője

Nem vágynak főszerepre

  • Hamvay Péter
  • 2016. február 14.

Színház

A Magyar Színházi Társaság várhatóan elfogadja, hogy Magyar Attila legyen a POSZT ügyvezetője, ám a béke törékeny a két színházi szervezet között.

„Az elmúlt tíz évben meglehetősen behatárolt ízlés, színházi és ideológiai irányvonal szerint válogatták a POSZT programját, amiből nagyon sokan kirekesztve érzik magukat – ebből a szempontból mindenképpen változásra van szükség” – mondta 2011-ben egy interjúban Vidnyánszky Attila, s nem a levegőbe beszélt. Az általa létrehozott Magyar Teátrumi Társaság (MTT) 2012-ben bevásárolta magát a POSZT-ot működtető POSZF Kft.-be, ugyanakkora tulajdonrészt szerezve, mint a Magyar Színházi Társaságé (MSZT). A versenyprogramot attól kezdve a két szervezet egy-egy küldötte válogatta, a zsűribe is paritásos alapon küldtek tagokat.

Ám a Vidnyánszky által elengedhetetlennek vélt „egyensúly” ettől nem állt be – ellenben lett botrány, nem is kevés. 2014-ben a két válogató, Perényi Balázs és Balogh Tibor (utóbbi korábban a Vidnyánszky Attila vezette Csokonai Színház irodalmi titkára volt) nem tudott megállapodni egymással, hogy Vidnyánszky rendezése, az Isten ostora bekerüljön-e a versenyprogramba; azt végül egyedül Balogh Tibor vitte be külön javaslatként. Majd a zsűritagok személyében nem tudtak egyezségre jutni, a Kritikusok Céhe által javasolt Csáki Judit nem volt megfelelő az MTT-nek, és ebbe a Magyar Színházi Társaság is belenyugodni látszott. Nem így Csáki és a színikritikusok egy csoportja, akik bojkottot hirdettek, amihez a POSZT egyik résztvevője, az Örkény Színház is csatlakozott. Ez volt az az év, amikor a POSZT-on Vidnyánszky produkciója négy díjat vihetett haza, köztük a két legfontosabbat, és ez sokak szemében komolytalanná tette az egész fesztivált. Az ügy miatt ráadásul a Magyar Színházi Társaságból kilépett a Kritikusok Céhe és az Örkény Színház (minderről lásd írásainkat a magyarnarancs.hu-n).

Ilyen előzmények után került sor a POSZF Kft. ügyvezetésének tisztújítására.

 

Baráti tűz

Forrásaink szerint Pécs városa mint a POSZF Kft. többségi tulajdonosa világossá tette, hogy a saját emberét kívánja a cég élére kinevezni, mégpedig Magyar Attila közgazdászt, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (ZSÖK) gazdasági igazgatóját. Csakhogy hiába Pécs a többségi tulajdonos, a társasági szerződés 6.5 pontja szerint: „A taggyűlés határozatait egyhangúlag hozza. Egyhangúság hiányában a határozati javaslatot elutasítottnak kell tekinteni.” A város alpolgármesterének javaslatára az MSZT azonban önként beleegyezett abba, hogy két szavazat is elégséges legyen az ügyvezető megválasztásához. Ezzel a Magyar Színházi Társaság lemondott a konszenzuskényszerről, helyzetbe hozva így az egy politikai gyékényen áruló másik két tulajdonost. Amikor Keszég Lászlót, az MSZT elnökét arról kérdeztük, miért döntöttek így, azt válaszolta, ő csak arról tud, hogy a város a kft. kétharmados tulajdonosa. Jordán Tamás MSZT-elnökségi tag szerint csak így volt biztosítható, hogy legyen ügyvezetője a kft.-nek. Cserébe a város és az MTT belement abba, hogy pályázatot írnak ki az állásra. Nem tudni, ezek után mit várt az MSZT a pályázattól, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ha Magyarnak sikerül megegyeznie az az MTT-vel, akkor ő fog győzni. Vajda Márta, az MSZT titkára szerint abban reménykedtek, hogy a szakmából „átütő erejű elképzelések” érkeznek.

Nem így történt. A kiírásra hárman jelentkeztek: Kiss László szabadúszó színész hevenyészett pályázata nem tartalmazott üzleti tervet, ezért érvénytelen volt. Magyar Attila Szűcs Gábor (becenevén Medve) színész-rendezővel közösen írta munkáját. Az MSZT-nek nem volt saját jelöltje, hacsak Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója, aki Göttinger Pál rendezővel együtt pályázott, nem tekinthető annak. Ám az ő anyagukra a POSZF Kft. január 4-i ülésén – amikor a tulajdonosok küldöttei szakmai zsűriként elbírálták a beérkezett munkákat – az MSZT megbízottja, Jordán Tamás is nemmel szavazott a várossal és az MTT-vel egyetértésben. Pedig a (forradalmi elemeket kétségtelenül nem tartalmazó) pályázat a Jordán-féle eredeti fesztivál-elképzelést igyekezett ötvözni az innovatív törekvésekkel. Mint írják, értelmezésükben „a POSZT nem arra ad választ, hogy mi volt a színházi helyzet, hanem azt keresi, hogy mi lesz a jövőre nézve lényeges”. Ezért Komáromiék szerint olyan produkciókat kell meghívni a versenybe, amelyek hatással lehetnek a színházi élet fejlődésére; kiemelt feladatnak tekintenék továbbá az új generáció fölkarolását és a szakmai beszélgetéseket, vitákat. Stuber Andrea a színház.net-en megjelent, a pályázatokat elemző írásában úgy vélekedett, hogy ez a pályázat „átgondolt, koherens és színházközpontú”.

A Magyar Színházi Tarsaság általunk megszólaltatott elnökségi tagjai azonban gyenge színvonalúnak tartották a beadványt; egyikük azt mondta, hogy az anyag vagy nem válaszol, vagy rossz válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyek a POSZT jövője szempontjából meghatározók. Például arra, hogyan képzeli el az ügyvezető a válogatást és a zsűrizést. Komáromi pályázata ötfős válogatóbizottsággal számolt, ahová az MTT és az MSZT egy-egy képviselőt küldene, a fennmaradó három helyet pedig – a jobboldalinak éppen nem mondható, de politikailag nem exponált – Kovács Bálint, Sándor L. István és Urbán Balázs kritikusok foglalnák el. Az előadások nem versenyeznének egymással, nem lenne zsűri, nem osztanák ki a hagyományos díjakat, „a díj maga az, hogy az előadás bekerült a fesztiválra” – olvasható a pályázatban. Az MSZT elnökségében volt, aki szerint nem jó megnevezni a bírálókat, másoknak azzal volt baja, hogy miért kritikusokra bízzák a döntést, megint mások a megnevezett személyeket nem tartották megfelelőnek.

 

Arccal a turizmus felé

Magyar Attila és Szűcs Gábor pályázata megkerülte e kényes kérdéseket; egy szakmai tanács „alkotná meg a versenyprogram és a zsűri tagjainak kiválasztásának, továbbá a díjazás alapelvének szabályrendszerét”, melyben paritásos alapon foglalna helyet mindkét színházi szervezet.

A pályázat együttműködő partnereket is felsorol, először Szűcs Gábort és Kővári Zsuzsát, a Zöld Pardon tulajdonosát. De szerepel e névsorban például Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója is. Máté azt mondta lapunknak, Szűcs valóban megkereste őt, de nem a pályázatával, hanem a POSZT-ról írott tanulmánya miatt. Az igazgató ennek a Szűcs-tanulmánynak a munkaanyagát látta, és erre mondta, hogy számos érdekes elemet tartalmaz. Máté Gábor természetesen nem zárja ki az együttműködést az új ügyvezetéssel.

A pályázatból kiderül, hogy Magyart elsősorban a Zsolnay Központban zajló hosszú, színes és sok jegyvásárlót vonzó fesztivál érdekli; ezért a versenyprogram a belvárosban, a pécsi színházban zajlana, a jócskán felturbózott kísérő programok pedig a Zsolnayban. Utóbbiak között lenne a versenyprogramok 3D-s kivetítése, zenés színházi előadások, operák, kon­certek, kiállítások sora. (Néhány éve volt már példa arra, hogy a POSZT egyes rendezvényeit a Zsolnayba vitték, de csúfosan megbukott a kezdeményezés.) Magyar megnyújtaná a fesztivált: az Előjáték Fesztivál és az Európai Színház- és Filmművészeti Akadémiák Találkozója lenne a fölvezető, utána következne a Rájátszás, amely „top szórakoztató produkciókból” állna. A csapongó szöveg szerint a pályázók a nemzetközi turizmusba is bekapcsolnák a POSZT-ot, ám arról, hogy ezt hogyan érnék el, és a megnövekedett számú programhoz, a 3D-s technikához honnan szereznének pénzt, nem írnak sok konkrétumot.

 

A megegyezés

Mint az várható volt, Magyar pályázatára január 4-én az MTT és Pécs város képviselője igennel szavazott, ami elég is a győzelemhez. A jegyzőkönyv szerint Jordán Tamás, a Magyar Színházi Társaság megbízottja azt mondta: „mivel az MSZT a benyújtott dolgozat alapján nem kapott megnyugtató választ a legfontosabb szakmai kérdésekre, azaz a versenyprogram válogatásának, valamint elbírálásának módját illetően, kizárólag abban az esetben tudja támogatni Magyar Attila ügyvezetői kinevezését, ha Magyar február 15-ös határidővel pályázatot ír ki a POSZT művészeti igazgatói pozíciójára”. Bár a pályázatban nincs benne, hogy Szűcsöt szánja e posztra Magyar, különösebb kétség sincs e felől. Hogy mi értelme volt e próbálkozásnak, nem világos, Jordán szerint a céljuk az volt, hogy „legalább világos választ kapjunk erre a kérdésre”. Az MSZT kérését a két másik tulajdonos leszavazta, de bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy a tulajdonosok felszólítják Magyart, „haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a Magyar Színházi Társasággal és a Magyar
Teátrumi Társasággal egy szakmai tanácsadó testület felállításáról, mely meghatározza a POSZT versenyprogramjának válogatási módját és a zsűrizés mikéntjét”.

Ez meg is történt: múlt pénteken Keszég László, az MSZT elnöke és Jordán Tamás elnökségi tag találkozott Magyar Attilával és Szűcs Gáborral, akik – mint Keszég mondta – elfogadható javaslatot tettek a testület tagjaira, s erre az MSZT elnöksége is rábólintott. Így hétfői lapzártánkkor úgy tűnik, hogy a POSZF Kft. e hét keddi tulajdonosi ülésén az MSZT Magyar Attila kinevezését támogatja. (Formálisan ugyanis ekkor választják meg az ügyvezetőt, amire még a pécsi közgyűlésnek is áment kell mondania.) Azon kérdésünkre, hogy ha ez a – lapunk megjelenésekor talán már nyilvános névsorú – testület mégsem tudja megoldani az eddig megoldhatatlannak bizonyuló ügyeket, Jordán azt válaszolta: akkor az MSZT igyekszik konstruktív ellenzék lenni. Keszég szerint is megegyezésre törekednek, „bár minden színház bizonyos mértékben politikai, a színháznak, a POSZT-nak és az MSZT-nek nem kell politikacsinálónak lenni”.

Schilling Árpád rendező a Narancsnak azt mondta: „Szűcs Gábor és Magyar Attila személye nem garancia arra, hogy a POSZT kilábal abból az elfogadhatatlan helyzetből, amibe Vidnyánszky Attila taszította.” Ezután – véli a rendező – magára valamit is adó színházi ember annyit tehet, hogy feléje sem néz a POSZT-nak, nem viszi oda az előadását, nem lép fel, nem zsűriz. „Aki ezt a méltatlan helyzetet legitimálja, a szememben rongy ember” – tette hozzá.

A kandallókirály meséje

Magyar Attila a semmiből lett igen gyorsan Pécs város vezetésének kulturális favoritja. Testnevelő tanárként kezdte pályáját 1991-ben, ám öt év után szögre akasztotta a melegítőt, hogy a Cora Hipermarket osztályvezetője legyen; a szórakoztatóelektronika tartozott hozzá, majd a Metro áruházhoz igazolt át, ahol központi beszerző lett. Ezután a német kandalló- és kályhagyár, a Wamsler következett, ahol kereskedelmi igazgató lett, majd egy másik kandallós cégnél, a Ferluxnál folytatta pályáját. Közben pénzügyi és közgazdászdiplomát is szerzett. Amikor a kályhák világában már minden elért, 2013-ban gazdasági igazgatónak állt a Janus Pannonius Múzeumba (JPM). Ebben az évben távozott onnan Fabényi Júlia igazgató a Ludwig élére, így Magyar kezébe került a múzeum vezetése: csak vele tárgyalt a város, ő pedig nem vonta be a döntésekbe a múzeum munkatársait (lásd erről: Rászállott a Páva, Magyar Narancs, 2014. április 30.). Például úgy vásárolta meg egy árverésen minden idők legdrágább Zsolnay kerámiáját 19 millió forintért, hogy sem a JPM megbízott igazgatója, sem szakmai stábja nem tudott róla.

A következő nagy projekt a 2014-ben – szintén a munkatársak háta mögött szervezett – 700 ezer euróért (több mint 210 millió forintért) beszerzett utazó Leonardo-kiállítás volt; az, amelyik egyszer már járt Magyarországon. Az összeget a város állta, és sem akkor, sem később nem kaptuk meg a kiállítás üzleti tervét. Akkor Magyar úgy nyilatkozott lapunknak, hogy 120 ezer körüli látogatószám esetén válik nullszaldóssá a kiállítás – a hivatalos közlés szerint 65 ezren látták a tárlatot, és ez vélhetően nem csak a fizető nézőket takarja. Bár a város nem bocsátotta rendelkezésünkre a kiállítás költségvetését, becslésünk szerint több mint 100 milliós mínuszt jelentett Magyar projektje Pécsnek. Ennek ellenére nem lett kegyvesztett, sőt tavaly ősszel a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. gazdasági igazgatójává lépett elő.

Régóta melegített Szűcs Gábor színész, rendező a POSZT-ra. Karrierje szorosan összekapcsolódik Vasvári Csabáéval, aki Széles Gábor exveje, a Színház-művészeti Bizottság tagja, az MTT alelnöke. Együtt végeztek a főiskolán, majd amikor Vasvári beindította az Echo Tv-t, 2005–2006-ban Szűcs lett a kreatív igazgató, később pedig együtt pályázták meg a székesfehérvári Vörösmarty Színházat. Hivatalba lépésük után bő két és fél évvel, 2011-ben együtt is buktak: a város megelégelte, hogy összességében több tízezerrel csökkent a nézőszám (lásd: A kivert Póni, Magyar Narancs, 2011. május 12.). Szűcs ma a Mozaik Művészegyesület vezetője, tavaly december 31-ig az NKA Színház- és Táncművészeti Kollégiumának tagja volt. Csak a nagyon finnyásak találhatnak kivetnivalót abban, hogy az NKA miniszteri keretéből 2014 augusztusában nyert 5 millió forintból épp a Mozaik Művészegyesület, azaz Szűcs készíthette el a POSZT történetét, tapasztalatait feldolgozó és a színházi találkozó jövőjére vonatkozó javaslatokat tartalmazó, fentebb már említett tanulmányt, amit formálisan a POSZF Kft. rendelt meg. A közpénzből megalkotott szöveget nem hozták nyilvánosságra, nem bocsátották a pályázók rendelkezésére, sőt a megrendelő POSZF sem kapta meg – legalábbis erre utal, hogy amikor kértük tőlük, azt válaszolták, szívesen átadnák, ha a birtokukban lenne. Szűcs és Magyar pályázata részben erre a tanulmányra épült.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.