Színház

A kormány létbizonytalanságba taszította a színházakat, és azóta is csak ígérget. Tarlós István örül, Fekete Péter gyanúsan hallgat, s úgy fest, hogy legrosszabbul a függetlenek járhatnak. És persze a közönség.

Az a jó, ha belehalok – vallja a színházról Harsányi Attila, aki Radnóti-estjét mázsás zsákkal a hátán szavalná el. A Cyrano premierjére készülő miskolci színésszel hétköznapi fasizmusairól és a Harcosok klubjából levezetett színházeszményéről is beszélgettünk.

Vak komondorokról, a Megáll az időről és a túlkoros színigazgatókról is beszélgettünk.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen fizikai színházi koreográfus–rendező szakon végzett Lukáts Andor és Horváth Csaba osztályában. Előadóként is tevékenykedett, ám a 2016-ban bemutatott Kohlhaasszal rendezőként vonult be a hazai színházi életbe. A hőseiről és azok jövőjéről beszélgettünk.

Alighanem ő a 20. század második felének legelevenebb utóéletű magyar előadóművésze. Nézzük, hallgatjuk és idézzük, istenítjük és ócsároljuk, értjük – és félreértjük.

Homlokpuszi és "Kossuth Nagydíj a legnagyobbnak".

Hamarosan politikai pályára lép a transznemű brit komikus, de előtte még turnézik egy jót, április 20-án például Budapesten is fellép.

Istent keressük Székely Csaba drámájában, ebben a tízparancsolattal magára hagyott világban. Ott ül valahol a nézőtéren? Vagy a hiányával van jelen? Saját képünkben: a szelfikamerába bámuló színészek kivetített arcában? Egyetlen ember sorsában (is) vagy (csak) a nagy egészben, amiben minden mindennel összefügg?