Amikor az elmúlt több éves, sőt most már évtizedes időszakban tapasztalt visszafogott értékekhez képest kétségtelenül hidegebb tél okait és a várható prognózisokat kutatjuk, akkor mindenekelőtt azt kell számba venni, hogy milyen speciális körülmények állnak a háttérben. Ebből a szempontból sosem egy mégoly hosszú lehűlési esemény konkrét meteorológiai lefolyása a legérdekesebb, habár az sem éppen érdektelen. Inkább az a jelenség, ami legalábbis a hidegbetörések gyakoriságáért felelős.
Gyengülő örvény
A téli időszakban, a kellő besugárzás hiányában a sarkokhoz viszonylag közeli, napfényt alig vagy egyáltalán nem látó régiókban gyarapszik a hideg. Ugyanez történik azokon a tipikusan szárazföldi területeken is, ahol bár nincs nonstop éjszaka, de a korán, már ősszel kialakuló teljes hóborítottságnak köszönhetően iszonyúan hideg, nagy tömegű levegő alkot gigantikus párnát; Szibéria, Kanada hatalmas térségeiről beszélünk. Ezt a hideg levegőt az úgynevezett sarki örvény, egy nagy kiterjedésű, alacsony légnyomású légköri rendszer tartja stabil pozícióban. Köszönhetően annak is, hogy nem csupán az alsóbb légkörben, a troposzférában, de a felsőbb régiókban, a sztratoszférában is azonosítható egy sarki örvény, ami így lesz kétrétegű. Amíg ez stabilis helyzetű, addig kordában is tartja az igazán hideg levegőt. Legalábbis egy így is nagy kiterjedésű, méretét tekintve enyhén mindig hullámzó sarkvidéki régióban. Ezt az alsóbb légkörben a bolygón körbefutó nyugatias szelek, feljebb pedig a sarki futóáramlás (polar jet stream) határolja. Ha viszont a sarki örvény megbillen, „lelóg”, szétszakad, vagy egyenesen szétesik – például két vagy több centruma alakul ki –, akkor a hideg levegő meg tud „szökni”, alkalmanként egészen délre el tud hatolni egy-egy jókora méretű hidegnyelv formájában – ami komplett vagy legalábbis félkontinensnyi régiókat tud beborítani.
2025. ősz végén különösen korán következett be az északi sarki örvény (mert természetesen van ebből déli is) disszociációja, instabilitásának növekedése, és már akkor előre jelezte számos meteorológiai elemző, hogy gyakoribbá válhatnak az olyan események, amelyek nyomán számottevő mennyiségű hideg levegő árasztja el Európát, és nem mellékesen Észak-Amerikát. A január elejére bekövetkezett európai, hazánkat is telibe találó hidegbetörés annyira nem is lephette meg a rövid- és középtávú prognózisokat készítő szakembereket. Elvégre pontosan ekkorra derült ki, hogy a sarki örvény az új év közeledtével, majd beköszöntével sem lett stabilabb. Ekkorra az örvény több centrumra esett szét, a hidegebb levegőt kordában tartó sarki futóáramlás pedig hatalmas kitérésekkel (amplitúdóval) hullámzik – ezt teszi azóta is. Aminek mi kontinentális európaiak a hideget, az északi félteke más régióinak (január második hetében például az Egyesült Államok keleti területeinek) lakói inkább szokatlan meleget köszönhetnek. Ehhez jócskán hozzájárult a sarkvidék felett pont a sztratoszférában tapasztalható hirtelen felmelegedés (SSW), ami az elemzések szerint hozzájárul a sarki örvény instabilitásának fokozódásához.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
