A világ egyik legritkább vízben élő, rovarokat zsákmányoló növényét, az aldrovandát (Aldrovanda vesiculosa) megtalálták Hódmezővásárhely mellett, a Népkerti-tóban. Ez a zavarba ejtő biológiai szenzáció 1900-ban kapott szárnyra. A felfedező, Endrey Elemér azt állította, a hódmezővásárhelyi Népkert délkeleti sarkánál lévő tavacskában bukkant rá a növényre. Maga a tó 1907-re már eltűnt, a hazai tudományos élet azért több mint százhúsz évig számontartotta ezt a dokumentált előfordulást. A rejtélyt és lehetséges megfejtését ismertette Szalma Elemér hidrobotanikus a héten tartott előadásában, a Rotary Club Hódmezővásárhely klubfoglalkozásán.
Egy évszázaddal korábban élt druszája, Endrey Elemér (1881–1957) meteorológus, botanikus, zoológus, középiskolai tanár volt. Tanított Brassóban, Budapesten, a meteorológiai társaság alapításától kezdve könyvtáros volt, és írt a nádi farkasról is, amelyet ma aranysakálként ismerünk. Budapest ostromakor otthona és mindene odaveszett. Hazaköltözött Hódmezővásárhelyre.
A vízben lebegő növények élőhelyeiről szólva Szalma Elemér tisztázta, bár a magyar köznyelv a lápot és a mocsarat szinonimaként használja, két különböző közegről van szó. A lápban tőzeg képződik, a mocsárban soha. A lápra eleve jellemző oxigénhiány mocsárban csak akkor fordul elő, ha nagyobb mennyiségű biomasszát tartalmaz. A tőzeget rajzfilmben is ábrázolták úgy, hogy összegyűjti az összes szemetet, és tény, hogy a láp egyfajta öntisztító rendszerként működik a vizes élőhelyeken. Magyarországon a mocsarakkal együtt a lápok nagy részét is lecsapolták.
A hidrobotanikus a vízben lebegő rovaremésztő növények világát az általa hosszú ideje tanulmányozott közönséges rence (Utricularia vulgaris) életén keresztül mutatta meg. A rencének nincs gyökere, egy áttelelő rügyben menti át magát. Tavasszal kicsírázik, a levelek közötti szárrész nő, mint egy teleszkóp, nyáron a felszín fölé emeli a virágját. A kutatók sokáig nem tulajdonítottak jelentőséget egy pici, fehér szárrésznek. Ha préseléskor leszakadt, nem foglalkoztak vele, pedig nagy szerepe van: ez a levegőztető szár. A rence folyamatosan nő, egyes részei elszakadnak, tovább nőnek. Ha egy példány bekerül a tóba, néhány év alatt az önállósult részek az egész tavat benőhetik, miközben egyetlen egyednek tekinthető az összes.
A rence szárának metszete mikroszkóp alatt a többi növény gyökerének szerkezetére hasonlít. Gázcserenyílás nincs rajta. Tápanyagot vesz fel az egész felületén, annyit, amennyire csak szükség van. Miért kell még neki rovarokat is ennie? Régen ezt azzal intézték el, hogy a száron felvett tápanyagokban biztosan kevés a nitrogén és a foszfor. De hát a víz, amelyben él, olyan, mint egy dzsungel, tele van más, „szelídebb” növényekkel is. Azoknak nem kevés a nitrogén és a foszfor? Szalma Elemér azt mondja, ennek a növénynek azért van szüksége állati eredetű tápanyagra, hogy a virágját ki tudja emelni a víz fölé, egy olyan struktúrát, amelyen már vannak gázcserenyílások is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
