Hogy nem a legmegfelelőbb ember vezeti az országot, mifelénk amolyan általános tudatállapot – a tengerentúlon még csak most ismerkednek a helyzettel. A Designated Survivor készítésekor a jelen politikai helyzet még csak riasztó és rosszízű poénnak tűnt, talán ezért borítja be optimistán cukorral és arannyal a kezdetben alkalmatlannak tűnő vezetőjét. Az elnöki évértékelő beszéd idejére egy kabinettagot biztonságos helyre szállítanak, hogy életben maradjon valaki, ha egy esetleges terrortámadásban odaveszne a kormány. A sorozat így vesz repülőrajtot: felrobbantják a Capitoliumot, és a teljes politikai vezetés meghal. A „kijelölt túlélő” lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke – aki ez esetben egy jó szándékú, de gyenge politikus, a lefokozásra ítélt lakásügyi miniszter.
A sorozat első epizódjait a remek alapötlet és Kiefer Sutherland játéka hajtja, aki botcsinálta elnökként legalább olyan jó, mint Jack Bauerként volt. Ahogy rendeződnek a viszonyok, s az elnök valóban az állam vezetőjévé válik, a dráma és thriller egyre sűrűbben szappanozódik. Kezdetben az a probléma, hogy a politikai ellenfelek a megroppant vezetés miatt erődemonstrációba kezdenek, többen nem ismerik el legitim vezetőnek a hőst. Később viszont minden nagy könyvben leírt fordulat előkerül; szerencsére pont annyira hígítják fel a show-t, hogy az élvezhetően és tempósan folyjon. A sarkítások és a héroszteremtés ellenére a könnyed politikai dráma végig szórakoztató marad – és nemegyszer ijesztően pontosan tapint rá a jelenlegi viszonyokra.
Magyar felirat: hunbauer (1–10), pilot (11–)
