A premissza szexet illető ígéretéből pedig csak annyit sikerül nyélbe ütni, hogy kelletlenül, vérszegényen, valódi heveskedések nélkül néha azért mégis egymásnak esnek a hősök - de a szálakat összegubancolni rendelt hempergéseket egy csalóka napsugár, vagy egy még csalókább vágás mindig az izgalmasabb részeknél szakítja meg. Samponreklámokból összeterelt negyvenesek keringőjéről van szó, akik ha épp nem saját sorsukat bonyolítják meg néhány dugással, akkor az élet szól közbe nekik, leggyakrabban szomorú halálesetek formájában. Van, aki férjét veszti el, akad, aki páciensét; azt felsorolni viszont, hogy ki kivel és hányszor, legalább annyira fárasztó, mint magát a sorozatot nézni. Lévén a szappanoperák legrosszabb hagyományait követő Mistresses nem szól másról, mint papírmasé-figurák cseppet sem szórakoztató érzelmi hányattatásairól - csak épp szebbek a képek, élénkebbek a színek és jobban csillognak a fogsorok. Fülledt hangulatot, szenvedélyt soha, de libbenő kiskosztümöket és dagadó nadrágokat is csak két szentimentális epizód között, átvezetés gyanánt láthatunk: aki a címből csípős és erotikus sorozatra következtet, csalódni fog. Ez az egész széria olyan, mint egy rosszabbul sikerült Szex és New York-, vagy épp Született feleségek-epizód, Eva Longoria nélkül.
