Tévétorrent

Mistresses

  • Szabó Ádám
  • 2013. augusztus 11.

Tévétorrent

Már az első jelenetekben a képünkbe kapjuk: ölelésekből és csókokból kibontakozó szereplők, szoftpornóba illő combsimítások és évtizedekkel ezelőtt még megbotránkoztatónak számító fehérnemű-kombinációk. Mi lesz itt még? Szentimentális szenvelgés, negyven álságos percig elhúzva.

A premissza szexet illető ígéretéből pedig csak annyit sikerül nyélbe ütni, hogy kelletlenül, vérszegényen, valódi heveskedések nélkül néha azért mégis egymásnak esnek a hősök - de a szálakat összegubancolni rendelt hempergéseket egy csalóka napsugár, vagy egy még csalókább vágás mindig az izgalmasabb részeknél szakítja meg. Samponreklámokból összeterelt negyvenesek keringőjéről van szó, akik ha épp nem saját sorsukat bonyolítják meg néhány dugással, akkor az élet szól közbe nekik, leggyakrabban szomorú halálesetek formájában. Van, aki férjét veszti el, akad, aki páciensét; azt felsorolni viszont, hogy ki kivel és hányszor, legalább annyira fárasztó, mint magát a sorozatot nézni. Lévén a szappanoperák legrosszabb hagyományait követő Mistresses nem szól másról, mint papírmasé-figurák cseppet sem szórakoztató érzelmi hányattatásairól - csak épp szebbek a képek, élénkebbek a színek és jobban csillognak a fogsorok. Fülledt hangulatot, szenvedélyt soha, de libbenő kiskosztümöket és dagadó nadrágokat is csak két szentimentális epizód között, átvezetés gyanánt láthatunk: aki a címből csípős és erotikus sorozatra következtet, csalódni fog. Ez az egész széria olyan, mint egy rosszabbul sikerült Szex és New York-, vagy épp Született feleségek-epizód, Eva Longoria nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.