Tévétorrent

Orange is the new black

  • Bécsi Orsolya
  • 2013. szeptember 22.

Tévétorrent

Mi foghatja meg az eltompult sorozatnézőt, aki már látott mindent?

Az Orange is the new black készítőit is valami ilyesmi foglalkoztathatta, amikor - a világtörténelemben nem elsőként, de még mindig kicsit szokatlanul - úgy tettek, mint akik lemondanak a lassú adagolás és az epizódvégi horgok alantas eszközeiről, s az összes részt egyszerre eresztik szélnek július 11-én. Ráadásul a receptjük ezzel együtt is elég egyszerűnek tűnik:

1. Végy egy olyan műfajt, ami eddig mindig ugyanazt mutatta.

2. Adj hozzá nőket, mert őket még úgysem nagyon láthattuk a műfajjal járó környezetben.

A cél: szó szerint megmutatni a nőiességet egy bezárt közegben, amely az intimbetét használatától a hierarchiában megharcolt helyeken át a homoszexualitásig enged szabad mozgást - természetesen egy színigaz történetre hagyatkozva.

Piper Chapman boldogan él író vőlegényével, társ egy természetes alapanyagokból tisztálkodószereket gyártó cégnél. Élete épp révbe érni látszik, amikor hirtelen beüt a krach, s egyik régi pasija feldobja valami évekkel ezelőtti drogügyben, amiért kénytelen bevonulni 15 hónapra. Sajna a börtönben sem érnek véget megpróbáltatásai, sőt, csak ott kezdődnek el igazán. Ha a perverz őrök és a néhol ugyan felszínesen, de alapjában elég jól kidolgozott női lakók nem tennék teljessé az életét, még a vőlegény is bemutat némi megingást, illetve a cég is holtpontra kerül, hogy a döntő kérdés mégis nyitva maradjon minden egyes rész után: jaj, mi lesz a főhőssel? Hisz' a cliffhanger akkor is cliffhanger, ha látszólag lemondanak róla.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.