Az Orange is the new black készítőit is valami ilyesmi foglalkoztathatta, amikor - a világtörténelemben nem elsőként, de még mindig kicsit szokatlanul - úgy tettek, mint akik lemondanak a lassú adagolás és az epizódvégi horgok alantas eszközeiről, s az összes részt egyszerre eresztik szélnek július 11-én. Ráadásul a receptjük ezzel együtt is elég egyszerűnek tűnik:
1. Végy egy olyan műfajt, ami eddig mindig ugyanazt mutatta.
2. Adj hozzá nőket, mert őket még úgysem nagyon láthattuk a műfajjal járó környezetben.
A cél: szó szerint megmutatni a nőiességet egy bezárt közegben, amely az intimbetét használatától a hierarchiában megharcolt helyeken át a homoszexualitásig enged szabad mozgást - természetesen egy színigaz történetre hagyatkozva.
Piper Chapman boldogan él író vőlegényével, társ egy természetes alapanyagokból tisztálkodószereket gyártó cégnél. Élete épp révbe érni látszik, amikor hirtelen beüt a krach, s egyik régi pasija feldobja valami évekkel ezelőtti drogügyben, amiért kénytelen bevonulni 15 hónapra. Sajna a börtönben sem érnek véget megpróbáltatásai, sőt, csak ott kezdődnek el igazán. Ha a perverz őrök és a néhol ugyan felszínesen, de alapjában elég jól kidolgozott női lakók nem tennék teljessé az életét, még a vőlegény is bemutat némi megingást, illetve a cég is holtpontra kerül, hogy a döntő kérdés mégis nyitva maradjon minden egyes rész után: jaj, mi lesz a főhőssel? Hisz' a cliffhanger akkor is cliffhanger, ha látszólag lemondanak róla.
