Vélemény

Miután a "jogállamiság forradalmával" a magyar értelmiség megváltotta a rendszert, most egy - a világon egyedül Svédországban érvényes - törvény bevezetésével a kurvákat is megváltaná egy kis létszámú, de befolyásos "mozgalom", mely a prostitúciót a magyar demokrácia csõdjeként emlegeti. Errõl tartottak konferenciát május 28-án. De valóban gyökeres változásokat lehetne-e elérni egy ilyenfajta jogátvétellel?

A júniusi 13-i európai parlamenti választáson vesztes MSZP pártelnökcserére készül (lásd e számunk Nagyítás rovatát), az MDF antiibista parlamenti képviselõi Lakitelek-munkacsoportot alakítottak, míg az SZDSZ-ben az EP-mandátumot nyert Szent-Iványi István megüresedõ listás országgyûlési helyére bejelentkezett Kuncze Gábor belsõ ellenzéke. A voksolás tehát komoly felfordulást gerjesztett a pártoknál. Csak a Fidesz kivétel, nem is pusztán a fölényes gyõzelem miatt, hanem azért, mert a szervezeti átalakítással végrehajtott belsõ hatalmi koncentráció eleve kizárja az érdemi belmozgást. Aminek persze most értelme sem volna: sõt eláruljuk, hogy a Fidesz belpolitikai (s ily módon Orbán Viktor párton belüli) helyzete - egyelõre - javulásra ítéltetett.

A múlt héten két és fél év kenkõdés után elfogadta az unió alkotmányát a brüsszeli csúcs. A dokumentum jelentõségét e pillanatban nem könnyû felmérni: egyrészt azért, mert az unió döntéshozatali mechanizmusának változásai csak évek múlva lépnek életbe, másrészt mert óhatatlanul is a pillanat befolyása alatt állunk. Még túl sokat tudunk azokról a kicsinyesnek látszó alkudozásokról és grandiózus zsarolásokról, seftelésekrõl és sugdolózásokról, amelyek az alkotmányozást az utolsó pillanatig kísérték, s hajlunk arra, hogy ezt összekeverjük a lényeggel.

A kormány döntése alapján - nem rövid haldoklás után - kimúlt a sorozás intézménye. Beh sok szép dolog vész el örökre! A nosztalgiázás persze nem túl hiteles az én számból, egyetemre járás címen sikerült ellógnom ezt is, mint annyi mást. Ezért - jobb híján - absztrakt, érzelmektõl mentes érvekkel próbálom szomorúságomat kiadni magamból.

Az alapfogalmak tisztázása minden tudományban a legnehezebb. A fizikában, mely a fény és az idõ kapcsolatára épülõ tudomány, két dolgot nem lehet rendesen definiálni: a fényt és az idõt. Pedig ott Nobel-díjasok vannak. Nos, büszkén jelentem, hogy a nyelvtudományban is vannak tisztázatlan - mert talán tisztázhatatlan - alapfogalmak. Ilyen a "szó" fogalma. Egyszerû, közérthetõ dolognak tûnik, mindenki használja, mégis valahol kibújik minden definiálási kíserlet alól.

Európa lakóinak többsége feltehetõen örömmel veszi tudomásul, hogy a kontinensnek rövidesen alkotmánya lesz, amely a közös politikai életet szabályozza, és talán az európai szövetségi államhoz is elvezet. Jóval kevesebben vannak azonban, akik minden örömük mellett azt is megkérdezik: vajon ilyen alkotmányt akarunk-e?

A magunk mögött hagyott választásról sok minden tudható, de számos olyan kérdés van, amirõl csak feltevéseink lehetnek.

Úgy néz ki, ugyanannyi EU-szkeptikus képviseli a "magyar érdeket" az Európai Parlamentben, mint amennyi EU-igenlõ. Nehéz elfelejteni, hogy az uniós tagság kérdésérõl döntõ tavalyi népszavazás nem elsõsorban a MIÉP/Munkáspárt ellenkampánya miatt fulladt meglehetõs érdektelenségbe, hanem fõleg azért, mert a Fidesz-akármi vezére kétértelmû üzenetekkel bizonytalanította el híveit. Az EP-választás elõtt sem azért kezdett agresszív kampányba a Fidesz, mert egyértelmûvé vált volna elkötelezettsége az idõközben adottsággá vált EU iránt, hanem nagyjából azért, amiért az uniót konzekvensen ellenzõ MIÉP: ha már uniós gúzsba kényszerült a magyar, legyen, aki valóban az õ érdekét képviseli.

Mert a sport most, Athéni Olümp, érzület lesz, józan eszemnél voltam, s két - ah, aktualizálás az élet sója! "a" tematikus lapszám! - sportos felkérést is rajzokkal elégítettem ki (remélem!), itt az olimpiai köröket mindenféle változatban produkáltam. Például négy karikából bringást, ahogy zúdul, felette az ötödik karika a nap, az áldó, mely szegény Pantaninkra egy reggel nem így virradott. (Aztán még egyszer végképp nem.) Vagy Hérakleitosz is jól bejött: a hullámzást duplán rajzoltam, így ha nem is öt kör lett (öt ilyen hullámpáros készült), hanem öt vízszintes helyzetû tojás, sebaj, hû voltam az Örök Változás Mesteréhez, vagyis birodalmába iktattam a szent jelvényt. S tovább, tovább. Talán megjelennek, látni lehet majd, másutt, jobb s elegyesebb sikereimet. Rajzoltam, ahogy az általam oly sokat pedzett, kipedzett, kezdett és kikezdett Humor (Irónia, a humor irónja, hogy nagyon gyenge legyek) általában mellébeszélés (is lehet); vagy nem akarja kimondani az illetõ, amit ki akarna mondani, vagy nem lát tisztán maga se, és akkor jobb is; a humor huncut dolog, de úri dolog (mi az?), néha úri huncutság.

Vasárnap, június 13-án az Európai Parlamentbe választ képviselõket Magyarország. Úgyszólván mögöttünk a választási kampány, hallottunk eleget harangozni a dologról. Szembesülhettünk mindenféle találgatásokkal: ki nyer, ki veszít, kinek jó az alacsony részvétel, kinek nem. Szögezzük le gyorsan, az országnak az a jó, ha mindenki elmegy, hiszen nagyon nem mindegy, kik képviselik hazánkat az Európai Unióban (nem beszélve a képviseleti demokrácia honi állapotáról).

Rövid, pár sornyi szöveg, többnyire idézet, amely a fõszöveg elõtt, attól tipográfiailag elkülönítve áll. A kérdés az, hogy minek.

Az európai föderalista az európai alkotmány tervezetét megfelelõnek tartja arra, hogy betöltse szerepét: létrehozza az alakulóban lévõ európai politikai közösség jogállami, demokratikus intézményrendszerét, és megteremtse a közös ügyek intézésének módjait és biztosítékait. A tervezet ellenzõinek egyik markáns csoportja azt állítja, hogy a dokumentum csak nevében alkotmány: az unió tagállamai valójában csak egy újabb nemzetközi szerzõdést készülnek elfogadni. Mások legitimációs problémákat vetnek fel, mivel úgy érzik, hogy a szöveget nem elõzte meg széles körû, mindenkit érintõ európai vita, vagy a szöveg tartalmát és stílusát érzik súlytalannak: hiányzik belõle, állítják, a szükséges emelkedettség. Ezek az érvek azonban cáfolhatók.

Eredetileg úgy gondoltam, szimpla olvasói levéllel intézem el a Narancs múlt heti számának publicisztikáját (Benczes István - Szentessy Kisztián: Magyar tánc - borotvaélen, prímás nélkül, Magyar Narancs, 2004. június 3.), melyben megemlítettem volna azt is, hogy a pacta sum servanda kifejezés értelmetlen, olyasfélét jelentene latinul, hogy "én betartandó szerzõdések vagyok" (és néha rablórömit játszom magammal).

Polt Péter legfõbb ügyész egyenlege a Narancsban eddig nullszaldós volt: például az olajügyi hisztéria idején nemcsak korrektül viselkedett (ez a minimum), hanem határozottan is; az elõzõ kormány "megfigyelési ügynek" elkeresztelt rágalomhadjáratát hivatalos jelentésben minõsítette alaptalannak. (Jogállamban egy ilyen legfõbb ügyészi állásfoglalás után a rágalmazó bocsánatot kér, veszi a kalapját és hosszabb pihenõre vonul vissza. Már ha úriember az illetõ. Igaz, úriember defaultban nem rágalmaz.) A másik serpenyõbe került mondjuk a Fidesz közeli cégbirodalom furcsa elemekkel teli kezelése (például tanúként sem hallgatták ki azt az ügyvédet, aki elõtt egyazon munkanap leforgása alatt három különbözõ ember jelent meg ugyanazzal a Joszip Tot nevére kiállított útlevéllel), vagy az a feltûnõ visszafogottság, ahogyan a közvádlók a végül jogerõs elmarasztaló bírói ítélettel végzõdött Várhegyi Attila elleni perben viselkedtek.