Vélemény

Önmagában az a tény, hogy a motorosok elhaladnak a zsinagóga mellett is – nem mellesleg, vasárnap –, még nem jogsértő. Természetesen ilyen esetben indokolt nemcsak az alapos rendőri készültség, hanem a motorosok előzetes figyelmeztetése is az oszlatási okokra.

Kinek kellene irányítania egy országos hatáskörű, hierarchikus közrendvédelmi szervezetet, ha nem a kormánynak? Ha a kormánynak ezt a kompetenciáját kétségbe vonjuk, milyen alapon marasztaljuk el például a Gyurcsány-kormányt Gergényi főkapitány budapesti rendőrségének 2006. őszi tevékenységéért?

"Nem engedjük privatizálni a magánnyugdíjvagyont!" - szajkózta a Fidesz a kampányban. A tapasztalt magyar polgárt ez a hirtelen jött riadó azonnal aggodalommal töltötte el, hiszen a bevett fideszes technika szerint ezúttal is az ellenfelet vádolták azzal, amire ők készültek.

A hagyományos televíziózás hivatalosan is befejeződik Magyarországon: 2013 novemberében már nem lesz az országban olyan háztartás, amely csak ún. analóg földfelszíni vétellel nézne tévét (azaz kizárólag szoba- vagy tetőantenna használatával, bármiféle előfizetés nélkül).

Simor Andrást és a Nemzeti Bank vezetését a kormány régóta vegzálta, csúf eszközökkel: lecsökkentette fizetéseiket, a felügyelőbizottsággal piszkáltatta, végül mondvacsinált ürüggyel rájuk uszította a számvevőszéket (utóbbi azt is világossá tette, hogy az ÁSZ-nál már rég nincs szó valódi függetlenségről).

Nincs a világon még egy olyan üzletág, amely ennyi ember halálához járulna hozzá, és ilyen szabályozatlan lenne. Miközben nagyjából percenként lőnek valakit agyon, számos országba könynyebb igazi fegyvert importálni, mint játék pisztolyt. Ennek a brutális káosznak próbálnak véget vetni az ENSZ tagállamai a március 18. és 28. között rendezett New York-i fegyverkereskedelmi tárgyalásokon.

"Naná, hogy el kellene hagyd Erdélyt, Tel-Avivig meg se állj, mocskos zsidó szuka!" - ez a sokadik ugyanolyan jellegű üzenet, amit az úgynevezett "autonómia" vagy "székely szabadság napja" címen meghirdetett március 10-i tüntetés után kaptam, mivel a demonstrációról kritikus hangú jegyzetet tettem közzé (A magunk torkát, www.manna.ro, 2012. március 12.). Nem én vagyok az egyetlen; és aki nem ért egyet vagy kételkedik, és vállalja a nyilvános, fél-nyilvános (például közösségi oldalakon történő) megszólalást, hasonló reakciókra számíthat. A gyűlölködő hangnem már rég nem ismeretlen Erdélyben sem, de a szélsőjobb hangvétel most erősödött fel, amikor a székelyföldi politika kisajátításának heteit éljük.

A hétvégi Milla-tüntetésről az egyetlen jó, ami elmondható, hogy volt. Legalább egy ellenzéki szervezet kísérletet tett arra, hogy hang- és fényjeleket bocsásson ki a nyilvános térbe. Ezenkívül legfeljebb azt tudjuk róla állítani, hogy elég rémes volt, amit ezennel vissza is szívunk, nehogy megbántsuk különféle barátainkat, köztük lapunk alkalmi szerzőit és rendszeres interjúalanyait, és nehogy kárt tegyünk a bimbózó ellenzéki összefogásban, amely nekünk is, mi tagadás, a szemünk fénye.

Nagy a lárma jobbfélen, már a csapat esze is hazaüzent Európából, hogy baj van a Szaniszlóval. De ki van borulva mindenki a Heti Választól az utolsó turulszoborig, hogy hogyan lehetett kitüntetni ezt a félcédulást. Maga a kitüntető, Orbán ármányos tekintetű papja, Balog Zoltán már a kitüntetés napján, csütörtökön meg is bánta, amit tett - e szavakkal konkrétan: "Nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól." Oh, még szép, nem volt tudomása neki.

Ha a magyar baloldal mégis azt gondolja, hogy megspórolhatja az utcai politizálás antifasiszta programjának kidolgozását, az csak a gondolkodás rossz irányára vall.

Karsai László történész egy tévéműsorban leneonácizta a Jobbikot. A szervezet a jóhírének megsértése miatt bírósághoz fordult. Sokak megrökönyödésére a Fővárosi Törvényszéken első fokon a Jobbik nyert.

Magyarországon hideg polgárháború zajlik - mondotta a törvényhozás elnöke a kormány valamelyik házi televíziójának Péntek 8 című műsorában.

Utolsó interjújában, amelyet 2012 augusztusában, röviddel halála előtt adott, Carlo Maria Martini bíboros kétszáz évre becsülte a lemaradást, amelyet a katolikus egyháznak be kellene hoznia. "Kultúránk elöregedett, a nagy, de üresen kongó templomok és a hatalmasra duzzadt bürokrácia díszes ruhákban bemutatott szertartásai" pedig alkalmatlanok arra, hogy megszólítsák az embereket - figyelmeztetett a nyugalmazott milánói érsek.