Vélemény

Készült a hét elején három fotó, ki kéne mindet tenni a határállomásokon. Mindegyiken, akár Ausztria, akár Ukrajna felé, közvetlenül a Magyarország tábla mellé, tán az lenne a legbeszédesebb, ha az Európai Unió felségjelét ragasztanánk le velük. Ki itt belépsz, jól vésd az eszedbe ezeket... amúgy a jóisten hozott!

Tavalyelőtt októberben, azaz akkor, amikor már készülődött a felsőoktatáson azóta végigsöprő vihar, e lapban bemutattam és cáfoltam a radikális pusztítást részben megalapozó négy téveszmét (Vödör a fejre, Magyar Narancs, 2011. október 20.). Ezek a következők voltak. 1. "Túl sok a diplomás." 2. "A tömeges felsőoktatás szükségképpen a minőség hanyatlásával jár." 3. "Az állam csak azt a képzést támogassa, amire a piac is igényt tart." 4. "A hallgatói létszám alapú finanszírozás rossz ösztönzőket gerjeszt."

Nem Áder és nem a Fidesz felelőssége, hanem az ellenzék saját impotenciája az oka annak, hogy az állampolgárok általuk történő alkotmányvédelme 2010 után sem létezik. Holott az ellenzék a mentelmi jog révén jóval nagyobb védelemben részesül, mint akiknek a szavazataira hajt.

Olyan sincs, hogy nekünk nem tetszik, amit Orbán művel a jogállammal és az alkotmányossággal, ám Pontának a közel hasonlót nemcsak elnézzük, de keblünkre ölelve díszvendégként ünnepeljük!

A holokauszt és az előremutató emlékezés.

Az elmúlt hónapokban mind erőteljesebbé vált a nyílt elégedetlenség a sportszférába, különösen a labdarúgásba áramló állami, önkormányzati támogatások miatt. Nincs evvel baj, hiszen sokan sokféleképpen gondolhatjuk el adóink ésszerű és hasznos felhasználását. Ám a sportágazat szembeállítása más társadalmi területekkel mégis elgondolkodtató: különösen a kultúra és a sport egymás ellen fordítását értem nehezen, még ha az indulatokra látok is magyarázatot.

Az Alkotmánybíróság (AB) móresre tanítása visszatérő elképzelés a legújabb kori magyar alkotmányozás fénylő égboltján. A legfrissebb kormányzati felvetés, miszerint az Alaptörvény módosításával kell megtiltani az AB-nek, hogy korábbi gyakorlatához tartsa magát, kétségkívül organikusan illeszkedik a közelmúlt magyar alkotmányozási gyakorlatába.

A Kremlnek mindig is egyértelmű véleménye volt Orbán Viktorról és a Fideszről: nem vette annyira komolyan, mint a lengyel Kaczynski fivéreket és pártjukat, a PiS-t vagy a román elnököt, Traian Basescut. Inkább ignorálta a magyar politikai jobboldalt, s ezzel Magyarország lekerült az orosz politika térképéről.

Mari ángyomnak Bütykösön volt egy elég hülye szokása, ebéd után mindig kiment a kerítéshez, s fennhangon szidta a kormányt meg a Fideszt a szomszédnak, gajdolása elhallatszott jó messzire.

Az egész, hogy rohadjon meg a mája, az Alkotmánybírósággal kezdődött, amikor - az emberi méltóság védelmére hivatkozva - tavaly novemberben megsemmisítette a szabálysértés megvalósításának azt a törvényi tényállását, amely a közterületen való életvitelszerű tartózkodást kriminalizálta, sőt, az önkormányzatoknak is megtiltotta, hogy ezt saját rendeletben tegyék meg.

Kelet-Európa már megint útban van lefelé, a pokol felé - nem ér oda, mert a földön nem lehet leérni a pokolba.

A múlt pénteken a Fidesz- és a KDNP-frakció egy emberként törvényjavaslatot nyújtott be "Magyarország alaptörvényének negyedik módosítása" címmel, de az iromány "Az Alkotmánybíróság megalázása és a rajta vett boszszú" címet is viselhetné, sőt, a szükségtelen álszemérmességet félretéve "Az Alkotmánybíróság szopjon le" címet is, de leginkább talán mégis az "Orbán Viktor mai napra rendelt ALKOTMÁNYA" cím illene hozzá.

Március elején távozott posztjáról Simor András, a jegybank elnöke. Emelt fővel tehette.