Vélemény

A frissen elfogadott új Btk. le se tagadhatná azt, aki a világra hozta - és mindjárt elmondjuk, hogy kikre gondolunk.

Akinek úgy hozta a jó szerencséje, hogy kitehette a lábát néhányszor ebből a szegény országból, bizonyosan látott már szerelmespárt csókolózni a Sacré Cœur lépcsőjén, ne adj' isten, hangoskodó süvölvényeket sörözni a kölni dómhoz vezető grádicsokon, s az sem verte ki nála túlságosan a biztosítékot, ha alvó hátizsákos turistákba botlott a Szent Pál-székesegyház főkapujához kaptatván.

Egyszerű magyar állampolgárként próbálom elképzelni azt a vezetői értekezletet, ahol előállnak az új adók tervével. A gazdasági miniszter, az államtitkárok, helyettes államtitkárok, szűk szoknyás titkárnők, asszisztensek és ki tudja még, kicsodák a nemzetgazdasági hivatalból, de mind-mind nagyon komoly, fegyelmezett emberek, ülnek egy hosszú tárgyalóasztal körül, előttük állami tulajdonú papírvékony laptopok, táblagépek, iPhone-ok, ásványvizes palackok, kristálypoharak.

Ellen MacArthur, a fiatal angol nő megvalósította gyerekkori álmát: 2001-ben rekordidő alatt vitorlázta körül a világot egyszemélyes hajójával. Amikor 94 napos hánykódás után hazaért, így nyilatkozott: "Remélem, a példám más fiatalokat is arra fog ösztönözni, hogy megvalósítsák az álmukat."

"Ha elfelejtelek, ó Jeruzsálem, száradjon el a jobbkezem!" (Zs 137:5). S lőn: David Rubinger híres fotóján leírhatatlan arckifejezéssel tekint valamerre Jichak Jifat, kezében a rohamsisak, mögötte fiatal bajtársai, mellettük pedig a századszorra is visszaszerzett Fal - a Város. Minden, ami attól távol van: Babilon vagy Egyiptom, a bálványok és a holtak hona.

Három évig és négy hónapig szolgáltam a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet (2011-ben a kulturális szó kikerült a hivatalos névből) posztján a nemzetet, melynek akarata - dr. Hatos Pál, a külföldi magyar kulturális intézeteket fenntartó Balassi Intézet (BI) főigazgatója avatott tolmácsolásában - ebben összegződött: "eddig, és ne tovább".

Írásában Unger Anna számba veszi az ellenzéki stratégiákat az Orbán-kormány működésének félidejében. Úgy gondolom, hogy jól állapítja meg a diagnózist, de nem kínál megfelelő terápiát - holott létezik egy "nyerő formula" az ellenzék számára, amely nemcsak a 2014-es, hanem egy esetlegesen előre hozott választásokon is működne.

Görögországban eszükhöz jöttek a választók. Ha eddig 90 százalékuk meg akarta tartani az eurót, csak ennek a 90 százaléknak a többsége úgy, hogy ne kelljen visszafizetni a kölcsönvett pénzt, akkor ez az arány megfordult.

Orbán Viktor a minap a pártfinanszírozás "reformját" harangozta be: ez abban állna, hogy két évre felfüggesztenék a pártok állami támogatását (a költségvetés nehéz helyzetére tekintettel). A jobboldali elemzők "megfontolandónak" nevezték e demagóg javaslatot, az ellenzéki tiltakozásokat pedig e pártok társadalmi támogatottságának hiányával magyarázták.

Egy a jelszónk: a növekedés. Ez most Európa Szent Grálja, ezzel a szóval az ajakán vonul az újonnan megválasztott francia elnök Németországba, ez teheti a válság során megnőtt adósságterheket megint elviselhetővé, ez mentheti meg az eurót anélkül, hogy megint meg kellene változtatni az alig változtatható uniós intézményrendszert.

A magyar gazdaságpolitikai tündérmese valóra váltása nem csak az államadósság elleni küzdelmet kívánja meg. A kormányzatnak olyan részletekre is figyelni kell, mint az emberek trappistasajt-ellátása. A vonatkozó erőfeszítésekről tudósít a következő hír: