Vélemény

A Hannover 96 és a német labdarúgó-válogatott 32 éves kapusa kedd este hannoveri otthonának közelében, mintegy 10 méterre a vasúti vágánytól leállította kocsiját, tárcáját az ülésen hagyta, majd a vágányon sétálva kivárta, hogy a regionális vonat elüsse. Nem esik. Nincs köd. Látni a napot: novemberi nap belédlátok / hiszen te fázol miért remegsz / tüzedre dobva nagykabátok Resti Kornél kicipzározott dzsekiben indul el.

Magyar Narancs, 2009. október 15. Tisztelt Szerkesztőség! Október 15-ei számuk Morze rovatában azt írják: "A fanatikus Facebook-felhasználók többek között eszperantó, baszk, vagy akár kelta nyelven is bejelentkezhetnek." Az, hogy kelta nyelv nem létezik, csak kelta nyelvek, apróság.

Köszönöm Boda Zsolt részletekbe menő válaszát. Előrebocsátom, hogy sok dologban egyetértünk. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy a "jó kormányzás" a meghatározó kérdés ebben az iparágban, és nem önmagában a tulajdon.

Muraközy Balázs a vízközmű privatizációjáról szóló írásában (Természetesen monopolisták!, Magyar Narancs, 2009. november 12.) fő tézisként azt állítja, hogy a monopolhelyzetben lévő vállalat mindig hajlamos az ár növelésére, és ezt a szabályozó hatóságnak kell megakadályoznia - ezért mindegy, hogy magán- vagy közösségi tulajdonban, illetve kezelésben van-e a vízközmű. A cikkből az is kiderül, hogy a magánosítás számos további előnnyel járhat. Bár az írás több pontjával egyetértek - például helyesen állapítja meg, hogy a vízszolgáltatás privatizációja átlagosan nem jár a hatékonyság növekedésével -, az alaptézissel vitatkozom, és néhány téves vagy pontatlan megállapítására is reflektálok.

Amikor pár éve Robert H. Storey, a Nemzetközi Bobszövetség elnöke nem hosszabbította meg a szövetség futó szerződését az Eurosporttal, sokan támogatták. Azzal érvelt, hogy ha nem egy nagy tévécsatornával szerződnek, hanem sok kicsivel, az sokkal több pénzt hoz a konyhára.

Magyar Narancs, 2009. november 26. Nem a matek csúnya, hanem a gondolatmenet előfeltevései hibásak! Létezik-e olyan statisztika, amelyből kiderül, hogy van cigánybűnözés? És a rendőr miből állapítja meg, hogy akit igazoltat, az vajon cigány-e? Ráérzésre vagy ránézésre? És ha igen, akkor ez nem rasszizmus? A bűnüldöző szerveknek - nevük is így mutatja - csakis a bűnt szabad üldözniük.

Magyar Narancs, 2009. október 8. Böcskei Balázs szubkultúrákról és befogadásról szóló cikkében mellékesen említi, hogy a Reakció nevű, javarészt fidelitasosok alkotta jobboldali blog szerint "Gyurcsány kicseszett a melegekkel".

Hétfőn az Országgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadta a 2010-es költségvetést. Ami olyan, amilyennek lennie lehet: az elsődleges szempont a 3,8 százalékos hiány tartása, a kiadások lehetőség szerinti visszaszorítása. Az országot évtizedek óta feszítő gondok közül semmit nem old meg; nem indít "reformot", ha ezen az egészségügy vagy a szociális ellátó rendszerek, az önkormányzatok finanszírozásának ésszerűsítését, a pénznyelő állami cégek kitakarítását értjük, ellenben megteremti a lehetőséget arra, hogy a következő kormány szilárd alapról láthasson neki minden-nek. Ez a költségvetés innen nézve elsősorban vele, a jövő tavasszal felhatalmazást kapó kabinettel szemben tisztességes: a következetes válságkezeléssel, a betartott ígéretekkel a jelen kormány a következő számára is megőrzi az országot tavaly megmentő nemzetközi intézmények bizalmát, ami elengedhetetlen a továbblépéshez. És persze a költségvetés azon előföltevés alapján készült, hogy 2010 után sem folytatódik a válságig bevett népámítás és felelőtlen állami túlköltekezés.

Hogy Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltté jelölése mögött milyen belszocialista hatalmi dinamika működött, az biztos érdekes történet (a részleteket lásd néhány oldallal beljebb), és még érdekesebb, ha történelmi perspektívába állítjuk. Horn Gyula, az MSZP mindmáig legtermészetesebb, örökös, legörökösebb, legminiszterelnökebb miniszterelnök-jelöltje után 2002-ben már egy külső alvállalkozó végezte el a feladatot, ahogy 2004-ben, majd 2006-ban sem a párt valamely régi főkutyája verekedte magát a csúcsra - ehhez képest vajon mit árul el a baloldal jelenlegi állapotáról Mesterházy jelölése? Aki ugyan régi pártmotoros, és saját nevelés is, ám eddig annyira a második vonalban tett-vett, s a természetes szelekció szerint annyira nem őneki kellett volna következnie, hogy megtalálását akár a poszthorniánus gyakorlat folytatásának is tekinthetjük. Az MSZP erős ember ötvenesei - Szili, Kiss Péter, Szekeres, és még páran - részben egymással voltak elfoglalva, részben meg bátran elfutottak a verés elől. Mesterházy, a féloutsider így került képbe - és a becsületére válik, hogy ő legalább elvállalta. Nyilván vannak ennél szarabb állások is per pillanat a hazában, csak most egy sem jut közülük az eszünkbe.

Minden jobb amerikai politikai krimiben, még jóval a vértócsák és az autós üldözések előtt van egy jelenet, amelyben az érdekeit a törvényhozáson áthajtani akaró gátlástalan kapitalista és a vele szövetkező politikusok sötét összejátszása lelepleződik a néző előtt. Magyar politikai krimire egyre sem emlékszem az elmúlt évekből. A politikát tárgyaló más műfajokban - az internetes politikai elemzéseket követő fórumbejegyzések között és a kocsmai beszélgetésekben, úgy a hatodik korsó után - az egyik fő konklúzió azonban idehaza is ugyanaz: a politikát olyan, a pártok mögötti, a pártoknál, sőt a kormánynál is erősebb érdekcsoportok mozgatják, amelyek marionettként rángatják a képviselőket, fideszest, eszdéeszest, emeszpést, emdéefest egyaránt. Így van-e?

Múltkor népi vizekre eveztünk, szénás szitytyók és zsombékos turjányok közé kísértük el Rózsa Sándort, a betyárok fejedelmét. Most kozmopolita ellenpont következik, urbánus história, helyszíne az alföldi puszták vakszikje helyett a balparti Párizs. Hősünk sem magyar ember, bár hírben-hírhedettségben méltán a mi Sándorunkhoz mérhető alak: James Joyce ő, a modern regényírás fejedelme.

Az elmúlt héten kilenc Magyarországgal szövetséges ipari állam - az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc - magyarországi nagykövetei nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a magyarországi állapotokat nem transzparensnek - kevésbé kódoltan korruptnak - nevezték, és a beruházási klíma romlásáról írtak. A kilenc követség a legnagyobb magyarországi befektetők államait képviseli. Érdemes néhány kérdésről elgondolkozni ezzel a diplomáciai akcióval kapcsolatban.

A Kertész Imrével készült sikerületlen interjúra adott reakciók nagyon fontos kórtünetek, jelentőségük messze túlmutat Kertész jelentéktelen mondatain, mivel a honi jobboldali publicisztika - sajnos, majdhogynem egységes - irodalomszemléletéről árulnak el valamit, amit eddig is lehetett ugyan sejteni, de ez az alkalom megmutatta, hogy alig-alig artikulálódik más nyelv, másfajta megközelítés.

"A szobor talpazatán örökre - kitörölhetetlenül - szerepelni fog azoknak a neve, akik e jogos igény megvalósulását ideig-óráig megpróbálják megakadályozni" - hangzik az Endresz Csoport fenyegetése, mellyel a Komáromi Önkormányzat Képviselő-testületétől próbálnak 15 milliós támogatást kicsikarni egy turulszobor felállítására.