Veló Világ

I bike Budapest néven rendezik szombaton azt a bringás felvonulást, amit a Critical Mass óta hiányolnak oly sokan. A Magyar Kerékpárosklub elnöke szerint most csak az lesz a mondanivaló, hogy „gyerünk, legyünk együtt, bringázzunk egy jót, élvezzük a csodás Budapestet”. Ezek szerint nincs is miért demonstrálni?

Ha az ember kerékpárral felkeveredik a Lánchíd járdájára, kétféle reakcióval találkozik: „sorry” és „pardon”, illetve „a k… anyádat” és „menj a p…ba”. Vajon miért?

„Hülye bringások. Lezárják a várost, menjenek az erdőbe biciklizni” – háborgott tíz éve, az első Critical Mass után sok olyan pesti is, aki ma már bringával jár mindenhova. Az elmúlt évtized legfontosabb biciklis eredményeinek jártunk utána.

Nagy látványosságnak ígérkezik a Tweed Run Budapest kerékpáros-felvonulás, amelyen a résztvevők régi idők divatját megidézve pattannak nyeregbe. A rendezvény egyik munkatársával, Kozák Tiborral beszélgettünk.

Minden bizonnyal sokkal egyszerűbb lenne minden, ha mindazok, akik hasonlóságot vélnek felfedezni a maguk, illetve a szerző kerékpározási szokásai között, az ő példáját követnék. Karafiáth Orsolya megrázó vallomása.

Úttestre felfestett kerékpárpiktogramok, behajtási lehetőség az egyirányú utcákba, kerékpárosok által is használható buszsávok – mennyire odafigyelnek ebben a városban a biciklivel közlekedőkre! Nem? Hát nem.

A biciklis rendezvényeknek szinte kötelező kelléke az a minimál műterem (vagy még az sem), ahol derék fényképészek örökítik meg a bringást meg a bringáját. Nem volt ez másképp évtizedekkel ezelőtt sem. Íme a bizonyíték, hogy a népek mindig imádták, ha biciklijükkel fényképezkedhetnek. A fortepan.hu képeiből válogattunk.

A belvárosból elvileg egészen a Csepel-szigetig megszakítás nélküli kerékpárút vezet Budatétény felé az M0-s hídján keresztül. Ez az út tökéletesen modellezi az egész budapesti bringás úthálózat minden problémáját. Helyszíni tudósítás az ún. Kaland-Játék-Kockázat könyvek stílusában.

Tegnap állt forgalomba az első olyan fogaskerekű-szerelvény, amelyen a korábbi nyolc helyett tizenhat bicikli szállítható. Mégsem láttunk örömtüzeket a városmajori végállomás környékén.

A várost lebénító útfelújítások túlmutatnak önmagukon, mivel egyúttal jelzik azt is, miként gondolkodik a főváros a kerékpárosokról. Az eredmény csúfos bukás.

Nyugaton már teljesen hétköznapi eszköz a haszonbicikli, nálunk még csak a „bevezető szakasz” tart. De ami késik, nem múlik. A Hajtás Pajtás ügyvezetőjének írásából legalábbis ez derül ki.

A szakácskönyvekről tért át a kerékpárok gyűjtésére, ma már több mint 120 biciklije van, legalább a fele használható állapotban. A megszerzett járgányokat maga restaurálja, a magyar kerékpárokat világszínvonalúnak tartja, könyvet is írt róluk. 74 éves kora ellenére még mindig kerékpározik, de Budapesten soha. Elvből.

Juhász Csaba, a székesfehérvári Bike Side kerékpárbolt értékesítő-szerelője szerint az ottani autósok és a kerékpározók békében élnek egymás mellett. A városban egyre többen ülnek biciklire, de nem a fiatalok.

I bike Budapest néven hirdették meg áprilisra azt a biciklis-örömünnepet, amit a Critical Mass óta hiányol a bringástársadalom. A közös buliról beszélgettünk a Magyar Kerékpárosklub elnökével, László Jánossal.