Hogy a kormány nemzetellenes lenne? – Tanítani lehetne az oktatási államtitkár válaszait

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 30.

Villámnarancs

Kedves gyerekek, szövegértési feladatsorunk első kérdése: lehetne ennél kínosabb Czunyiné államtitkár néni?

A Népszabadság tegnap megjelent, nagyszerű interjújában Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár végig a teljes megsemmisülés határán táncolt, miközben meglehetősen átlátszó, mégis nyakatekert semmitmondással próbált meg kibújni a válaszolás alól. Ha őszintébben és egyszerűbben felelgetett volna, az interjú valahogy így nézett volna ki:

– Államtitkár asszony, ugye egyetértünk abban, hogy az oktatás a nemzet jövőjének záloga?

– Köszönöm a kérdést, a legteljesebb mértékben egyetértek, magam sem mondhattam volna szebben, és biztosíthatom, hogy ezt a kormányban mindenki így gondolja. Eddig jól csinálom, ugye?

– Akkor az a kormány, amelyik arányosan az egész EU-ban a legkevesebbet költi oktatásra, nemzetellenes politikát folytat?

– Hú, látja, most behúzott a csőbe, a tényállítást tagadni nem tudom, úgyhogy inkább mondanék egy-két tökéletesen irreleváns adatot, ha nem haragszik… Ja, és az elmúlt nyolc év!

– Igen, a szocik alatt is volt forráskivonás, ha nem is ekkora. És a Fidesz éppen ezért nevezte őket nemzetellenesnek.

– Na, még ez is. Bocsánat, erre sem tudok mit mondani, mindenesetre hadd idézzek fel néhány irreleváns adatot…

– Már a függönyt és a papírt is a szülők veszik az iskolába.

– Elindultunk egy úton, új a rendszer, de ha ragaszkodik hozzá, akkor a korábbi évekhez hasonlóan most is meg tudom ígérni, hogy majd jövőre jobb lesz.

– A központosítás korszerűtlen irány.

– 25 évig mindent lehetett a magyar oktatásban! És mi lett a vége, javult az OECD-mutatónk?

– Igen.

– Szerkesztő asszony, én készültem! Tudom, hogy 2004 és 2006 között volt javulás, de arra azt kell mondani, hogy az első Orbán-kormány érdeme volt.

– A 2010-es mérés is javulást mutatott a szövegértésben.

– A szövegértésről azért ne beszéljünk, mert magyar szakos vagyok.

– De azt elismeri, hogy volt javulás?

– Volt, volt, de nem mondhatom azt, hogy ez a szocik érdeme, ezért inkább mellébeszélnék most egy kicsit…

– Mi lesz, ha Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás indul a roma gyerekek elkülönített oktatása miatt?

– Az válasznak minősül, ha azt mondom, hogy a magyar kormány elkötelezett az integráció mellett?

– Akkor tud említeni három olyan osztályt vagy iskolát, amit kifejezetten azért számoltak fel az elmúlt öt évben, mert ott a roma gyerekeket elkülönítetten oktatták?

– Hát, izé, persze, csak most nem szeretnék egy esetet sem kiemelni. Menjünk is tovább!

Aki a vágatlan, korhatáros verziót is szeretné elolvasni, annak ajánljuk a szerkesztett szöveget a Népszabadságban.

Csak előtte vegyenek nagy levegőt, és rakjanak le mindent a kezükből.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.