Kocsis Máté az olimpiát siratva leplezte le saját pártját és kormányát

  • narancs.hu
  • 2017. február 25.

Villámnarancs

De mi van a gránitszilárdságú alaptörvénnyel?

Nagy ívű interjút adott a Pesti Srácoknak Kocsis Máté az elveszett olimpiáról, van abban minden, komcsizás, történelmi bűnözés, új-SZDSZ ... Ám ezeknél sokkal érdekesebb az az eszmefuttatás, ahogy a népszavazás meg nem tartását indokolja.

false

 

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

A népszavazás jó dolog, akár lehetne többséget is szerezni egy referendumon az olimpia mögé, de a rendezés elnyeréséhez

a többség nem elég, egység kell,

jelenti ki, sőt még azt is hozzáteszi, hogy mekkorát égnénk ezzel a külföld előtt. Csakhogy Kocsis a szövegével máris hatalmasat égett ország-világ előtt, hiszen ezzel – amellett, hogy Orbán szavait mantrázza szó szerint – valójában a legendás alaptörvényt,

a nemzeti együttműködés rendszerét járatja le,

aminek ugyebár minden magyar közös érdekének kellene lennie, mondhatnánk, sőt az egység megtestesülésének.

Ám amikor ezek a dolgok megszülettek, semmi mást hallottunk, csak azt, hogy a többség akarta érvényesült, ezért úgy szavazta meg Kocsis is, meg mások is, hogy kutyába se vették az ellenzéki pártok javaslatait, nem beszélve a nép akaratáról.

Ha akkor elég volt a többség, akkor most miféle egységet emleget Kocsis Máté?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.