Magyarország miniszterelnöke nagy átéléssel ezt mondotta az immár másodszor is egybegyűlt barátainak: „Az európai emberek többre értékelik a demokráciát – mi, magyarok is így vagyunk ezzel –, mint a nem demokratikus berendezkedéseket, közben mégis az utóbbiak a sikeresek”, majd feltett egy nagy kérdést: „Vajon az európai demokrácia az előttünk álló évtizedekben – ahogyan mi azt szeretnénk – képes lesz-e biztosítani a számunkra a jó politikai vezetést?”
Orbán szavaiból kicsengett, hogy ez képtelenség, hiszen – idézzük tovább – „a világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a kelet dolgozik”, ami szerinte annyit tesz, hogy „a vitának nagyobb becsülete van, mint a munkának”. A miniszterelnök számokat is mondott, „míg Európában 100-ból 65-en, Kínában 100-ból 85-en dolgoznak”.
Arról persze nem beszélt, hogy az a 85 kínai a százból milyen körülmények között dolgozik, és mennyiért…
Nem mondhatnánk, hogy a miniszterelnök most tette volna egyértelművé, hogy az a minta a követendő. Ha a magyar munkanélküliség elleni harc nehézfegyverét, a közmunkát vesszük alapul, körvonalazódni látszik a kínai modell magyar változata.
Tehát Orbán ajánlata Európa vezető politikusainak nagyjából ez: ahelyett, hogy az állampolgáraitok boldogulásával foglalkoznátok, inkább kötelezzétek őket olyasmire, ami már majdnem olyan, mint a kényszermunka. Ha beledöglenek, akkor is. Lássák csak, ki a főnök, hogy milyen a „jó politikai vezetés”.
