Visszhang

A kanadai zenekar a megalakulása után évekig parkolópályán állt.

Rossz filmben, tegyük hozzá.

„…sokkal direktebben diszkóorientált, maximálisan popérzékeny, melódiákban és ritmusokban gazdag slágergyűjtemény” – írtuk két éve Andy Bell és Vince Clarke lassan negy­ven­éves duójának legújabb lemezéről. 

Sokat és joggal szidják a Marvel szuperhősös filmjeit, amiért hosszú évek óta gyakorlatilag ugyanazt adják el újra és újra, csak épp más hősi gúnyába csomagolva, nem csökkenő sikerrel.

Saját 1993-as klinikai halálélményéről számol be Nádas Péter 2004-es írása.

A lemezt a 17. századi osztrák-cseh zeneszerző, Biber puritán, kontemplatív műve, a Passacaglia nyitja, melyet a fiatal francia hegedűművész kevés vibratóval és nagy fegyelemmel ad elő.

Nathan Fielder nemrég még küszködő kisvállalkozásokat segített borzalmas tanácsaival.

Nehéz elhinni, de a Christian Death-t még 1979-ben alapította az akkor 16 éves Rozz Williams, aki 24 éve nincs közöttünk.

Aki hisz a konteókban, gondolhatná úgy is: a Netflix, kihasználva a fejlődő technikát, robotpilótára kapcsolt.

A norvég író és rendező, Nina Grünfeld sosem találkozott apai nagyanyjával.

A Fekete Zaj Fesztivál első napjának egyik fő fellépője a japán noise-punk legenda volt.

Hasonló, „újra együtt” filmek a tengerentúlon inkább az osztálytalálkozók körül bonyolódnak, Kerékgyártó Yvonne mozija azonban az amerikai életérzésen túl minden ízében magyar igyekszik lenni.

Két emlékem van a Tame Impala első szigetes koncertjéről: az egyik, hogy Somló Tamás állt mellettem. 

Vörös István, a Pannon Tükör versrovatának korábbi vezetője 2016 nyarán kért fel először szerzőket, hogy jegyezzenek le egy-egy mondatot az adott hónap minden napján.