Visszhang: lemez

Madness

Theatre of the Absurd Presents C’est la Vie

Visszhang

A Madness lassacskán öt évtizedes pályafutása nem volt hullámvölgyektől és szünetektől mentes, de még mindig szinte változatlan felállásban léteznek.

A brit two tone-ska hullám legnagyobb túlélői a 80-as évek első felében aratták leghangosabb sikereiket, de a nosztalgia-zenekar címkét a kései csúcsműnek számító Liberty of Norton Folgate (2009) lemezzel le tudták vetkőzni. Az új album szépnek nehezen nevezhető borítója kissé megtévesztő, mert itt nem az önfeledten bolondozó Madness hallható.

A Theatre of the Absurd… a Norton Folgate-hez hasonlóan koncept­lemez, egy fiktív színházi előadás anyaga. A nyitódalban elhangzik, hogy „nincs igazi cselekmény”, és valóban inkább csak díszletnek tűnik a színházas koncepció, amely az anyagot három felvonásra tagolja. A melankóliára régen is hajlamos együttes tagjaival készült interjúkból kiderül, hogy megviselték őket a belső feszültségek, a Brexit és a pandémia is, így új dalaikkal mintha a múlt század elejei angol music hallokba akarnának visszamenekülni. Ez nem is áll rosszul nekik, a zenei világ passzol a frontember Suggs egyre karcosabb hangjához, a billentyűs Mike Barson pedig élete feladatát kapta a Madnessben. Az általa írt dalok illeszkednek a leginkább az időutazós játékba, vannak azonban olyan számok is a lemezen, amelyek mintha csak jobb híján kerültek volna rá. Emiatt az egyórás játékidő hosszúnak tűnik, az album második felén sűrűsödnek a felejthető pillanatok, de a C’est la Vie, a Beginners 101 és az In My Street vannak olyan jó dalok, hogy megérje kibekkelni a kevésbé izgalmas részeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.