A segítők listája impozáns: Suggs a Madnessből, Robert Howard (vagyis Dr. Robert) a Blow Monkeysból, Erland Cooper (Erland and the Carnival), a Primal Scream-frontember Bobby Gillespie, és persze Noel Gallagher. A 66 részben azért kapta ezt a címet, mert a megjelenése másnapján töltötte be Weller a 66. életévét, de azért is, mert az 1966-os év különleges jelentőséggel bír számára, ekkor jelent meg kedvenc lemeze, a Revolver, valamint az angol fociválogatott is ebben az évben hódította el eddigi egyetlen vb-aranyát.
Az életmű tizenhetedik stúdióalbuma a 2018-as True Meaningsre és a két évvel későbbi On Sunsetre reflektál, ezt úgy kell érteni, hogy javarészt lassú dalokat tartalmaz, sok fúvóssal és vonóssal. Vannak persze kivételek: a Flying Fish szomorú diszkószám, és azért a Modfather rockos énje is előtör a Soul Wanderingben, illetve a Manic Street Preachers-féle Found That Soul riffjét megidéző Jumble Queenben. Weller szerint ez az ő crooner albuma, és a Beatlest idéző Ship of Fools, a maga mögött hagyott alkoholizmusról is szóló My Best Friend’s Coat, a pozitív töltetű Rise Up Singing és a remek záródal, a beszédes című Burn Out is ezt igazolja. Ráadásul a borítót az a 91 éves Peter Blake jegyzi, akinek a Sgt. Pepper artworkjét is köszönhetjük.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
