Az Amerikában tanuló japán diáklány, Orono Noguchi az interneten talált rá az Eversons zenekarra, amelynek hatalmas rajongója lett. Később összebarátkozott az együttes tagjaival, és miután kiderült, hogy szeret énekelni, elkezdtek demókat küldözgetni egymásnak. Így alakult meg a Superorganism, amely üdítő hangzásával és art-popos vizuális körítésével rögtön többszörösen túlszárnyalta a korábbi zenekar sikereit. Debütáló lemezük az elektropop és az indie-rock határán egyensúlyozott kollázsszerű váltásokkal, idióta hangmintákkal; kicsit olyan volt, mintha néhány Pavement-rajongó megpróbálna nagyon cuki rágógumi-popdalokat írni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
