Az ötlet szülőatyja Tuomas Kallio, aki korábban Nuspirit Helsinki néven készített remekül táncol-ható nu jazz felvételeket, melye-ket jórészt a jazz klasszikus, ötvenes-hatvanas évekbeli virágkora inspirált. Innen már csak egy lépés összegyűjteni néhány kiváló és szintén finn jazz-zenészt (egy részük már amúgy is közreműködött a Nuspirit Helsinki felvételein), írni nekik tucatnyi számot, jórészt a régiek modorában, eljátszatni velük, s az egészet lemezre rögzíteni - lehetőség szerint régi analóg cuccok bevetésével. Az eredmény minőségéhez persze hozzájárult a megannyi kiváló zenész - nem is öt, de tucatnyi (igaz, a közeljövőben tényleg pontosan öten fognak érkezni, hogy az A38-on élőben is előadják az album kompozícióit). Mindenekelőtt a vendégvokalistákról kell szólnunk: a női szakaszban a párizsi illetőségű Okou két számot is előad a maga csodálatos hangján, s mellette három darabban is közreműködik a már hetven felett járó New York-i jazzénekes, Mark Murphy - különösen emlékezetes az albumot záró Jamming (With Mr. Hoagland) című jazzpoézise. A hangzáshoz döntő mértékben járult hozzá a vibrafonos Severi Pyysalo, valamint a két billentyűs, Mikael Jakobsson és Kim Rantala (a többiekről alább). Blues, szving, bossa, boogaloo, ízlésesen keverve - otthoni hallgatásra és tánchoz egyaránt javallott, ráadásul a zeneanyagban vajmi kevés nyomát találni a legendás (és közhelyes) északi melankóliának.
Nem véletlenül emlegettük az FCQ népes előadói gárdáját, elvégre a szűkebb-tágabb tagság még két lemezt hozott össze a tavalyi évben - a finn jazz nagyobb dicsőségére. Mindenekelőtt a trombitás Jukka Eskola munkáját kell megemlíteni, aki a szintén FCQ-tag Timo Lassy (szaxofon, fuvola), Antti Lötjönen (bőgő) és Teppo Mäkinen (dob), valamint a billentyűs Jukkis Uotila társaságában produkált az FCQ-hoz képest kortárs hangzásúnak mondható anyagot - ami főként az alkalmi hiphop beütésű intermezzókban nyilvánul meg -, amúgy a zene megint csak korrekt latin jazz, immár erős funkbehatással, immár vokálok nélkül. Ropogós, életteli kompozíciók sorát halljuk, melyekben korántsem csodálható módon dominál a zenekarvezető Jukka Eskola trombitája - vérbeli klubzene, melyet megint csak hallani kell élőben.
S persze a dobos sem maradhatott ki a sorból: Teppo Mäkinen Teddy Rok Seven néven készített lemezt, többek között a fenti zenészkollégák aktív segítségével - az énekesnő Okou persze itt is feltűnik. Az összetéveszthetetlen, erősen perkusszív afro-funk hatás letagadhatatlanul jelen van a lemezen - ugyanakkor például az Askaa! című jazzgroove-sláger simán ráfért volna az FCQ albumára is. Tulajdonképpen egy tökéletes hármas iker született - érdemes megismerkedni sorban mindannyiukkal, ahogy hamarosan a zenészeket is szemügyre vehetjük munka közben.
Ricky Tick/Deep Distribution 2005; Free Agent/Deep Distribution 2005; Texicalli/Deep Distribution 2005
