Koncert

Arcade Fire

  • - legát -
  • 2018. július 21.

Zene

„Ahogy az események hatása alatt kóválygunk szálláshelyünkre a zágrábi éjszakában, abban reménykedünk, hogy legközelebb már nem kell külföldre utaz­nunk Arcade Fire-koncertért” – írtuk tavalyi lelkesedésünkben (lásd: Csapatépítők, 2017. június 29.), így hát az igazság pillanatának is tekinthettük volna a vasárnapi koncertet. De elsőre sajnos az vált egyértelművé, hogy a montréali zenekart milliós példányszámban eladott lemezei és milliós nézőszámú világturnéi ellenére sem ismerik Magyarországon, a várva-várt első budapesti fellépésükre alig kíváncsiak. Persze minden rosszban van valami jó, valószínűleg nincs még egy hely a világon, ahol olyan közelről és ilyen kényelmesen lehet megtekinteni Win Butlerékat, mint Budapesten.

Noha a mostani turné apropója a tavaly megjelent Everything Now című album (lásd: A kevesebb több, 2017. augusztus 10.), a kétórás program inkább afféle életmű-keresztmetszet volt. A dalokat szinte azonos arányban válogatták össze az eddig megjelent öt albumról, így akik most ismerkedtek az együttessel, a legjobb számokat kapták, a rajongók pedig megelégedéssel nyugtázhatták, hogy megvan minden sláger, a legfrissebbeket (Everything Now, Creature Comfort) ugyanolyan, világsztároktól szokatlan lelkesedéssel játszották el, mint a legrégebbieket (Neighborhood 1-2-3, Rebellion, Wake Up), és nem maradhattak ki olyan alapművek sem, mint a Sub­urbs, a Neon Bible, a Ready to Start vagy a Reflektor. Meg nem tudnám mondani, hogy a felpörgetettség, vagy mégis az üres lelátók okozta csalódottság lehetett az oka, de az bizonyos, hogy ez a szimpatikus és hatalmas zenei tudással rendelkező társaság a koncert két órája alatt egy szusszanásnyi időt sem hagyott, még a számok között is valamiféle sűrű átkötő zaj szólt, szó szerint lezavarták a programot (tegyük hozzá, borzasztó profin), miközben legszívesebben felkiáltottunk volna a színpadra: nem kéne úgy sietni, ez nem lóverseny.

Papp László Aréna, június 17.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.