Magyar Narancs: Jól tudom, hogy eredetileg jogásznak készültél?
Rémy Brès-Feuillet: Igen, máig nagyon érdekel ez a terület, de csak az alapdiplomát szereztem meg Marseille-ben, majd az énektanárom javaslatára elkezdtem professzionálisan foglalkozni énekléssel. És szinte azonnal kaptam felkéréseket.
MN: A jogi diploma azért segíthet, hogy jobban megértsd a szerződéseket.
RBF: Azt hiszem, nagyon hasznos, ha az embernek a zenén kívül van egy másik kulturális csomagja is – legalábbis nekem nagyon jó, hogy mást is csináltam az éneklésen kívül.
MN: Harmonikázni is megtanultál. Miért?
RBF: Mert 3–4 éves koromban láttam egy rajzfilmet, amelyben egy pingvin harmonikázott, erre én is azt szerettem volna. A szüleim vettek nekem egy kicsi harmonikát – imádtam játszani rajta.
MN: Most is harmonikázol?
RBF: Igen, sőt, koncerteket is adok, ahol énekesekkel lépek föl. Barokk zenét is játszom rajta, persze azt átírom erre a hangszerre, de francia sanzonokat is előadunk. Ez egy elég érdekes, sokrétű hangszer, hihetetlen dolgokat lehet előcsalogatni belőle. Mivel polifonikus, többszólamúságra képes, nagyon alkalmas a barokk zenére, mindenféle díszítést lehet rajta csinálni, árnyalatokat, crescendókat, mindent, amit a barokk megkíván.
MN: Segít az éneklésben is?
RBF: Igen, mert az ember jobban tudatosítja a dallamot, a harmóniákat, jobban, mintha csak énekes lennék. Ha valaki hangszeren is játszik, az éneklésben is több lehetősége van a kifejezésre. Én egyébként is inkább muzsikusnak tartom magam, mint csak énekesnek; átadom a hangomnak, amit a hangszeren tudok.
MN: Más hangszeren is játszol?
RBF: Jaj nem, ennyi elég – a harmonika már épp eléggé bonyolult.
MN: Ráadásul jó nehéz is… Az énekesi karriered azért is érdekes, mert nem Párizsból indultál, hanem Marseille-ből. Mi a különbség?
RBF: Nagy különbség van, ha az ember nem Párizs nagy Conservatoire-jából indul. Sokkal gyorsabban kell bizonyítania. Én magam nem is végeztem felsőbb énekesi tanulmányokat, csak a professzoromnál, Magali Damonte-nál tanultam. Ami pedig az – idézőjeles – karrieremet illeti, abban a nemzetközi versenyek játszottak döntő szerepet, főképp a 2021-es innsbrucki Cesti verseny díja. Fontos volt a találkozásom a marseille-i barokk együttessel, a Concerto Suave-val, s az, hogy megismerkedtem a szintén Marseille-ben lakó Sandrine Piau-val. Meghallgatásokra is jártam, és mindjárt az első után meghívtak a lipcsei operába – nagyon fiatalon, 23 évesen! Ez Franciaországban sosem történhetett volna meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
