Interjú

„Átadom a hangomnak”

Rémy Brès-Feuillet énekművész

Zene

Tavaly a Bayreuth Baroque Fesztiválon adott dalestet a francia kontratenor. Itt beszélgettünk vele egyebek közt a déli szerepekről, a hangfajokról és a zenén túli dolgairól.

Magyar Narancs: Jól tudom, hogy eredetileg jogásznak készültél?

Rémy Brès-Feuillet: Igen, máig nagyon érdekel ez a terület, de csak az alapdiplomát szereztem meg Marseille-ben, majd az énektanárom javaslatára elkezdtem professzionálisan foglalkozni énekléssel. És szinte azonnal kaptam felkéréseket.

MN: A jogi diploma azért segíthet, hogy jobban megértsd a szerződéseket.

RBF: Azt hiszem, nagyon hasznos, ha az embernek a zenén kívül van egy másik kulturális csomagja is – legalábbis nekem nagyon jó, hogy mást is csináltam az éneklésen kívül.

MN: Harmonikázni is megtanultál. Miért?

RBF: Mert 3–4 éves koromban láttam egy rajzfilmet, amelyben egy pingvin harmonikázott, erre én is azt szerettem volna. A szüleim vettek nekem egy kicsi harmonikát – imádtam játszani rajta.

MN: Most is harmonikázol?

RBF: Igen, sőt, koncerteket is adok, ahol énekesekkel lépek föl. Barokk zenét is játszom rajta, persze azt átírom erre a hangszerre, de francia sanzonokat is előadunk. Ez egy elég érdekes, sokrétű hangszer, hihetetlen dolgokat lehet előcsalogatni belőle. Mivel polifonikus, többszólamúságra képes, nagyon alkalmas a barokk zenére, mindenféle díszítést lehet rajta csinálni, árnyalatokat, crescendókat, mindent, amit a barokk megkíván.

MN: Segít az éneklésben is?

RBF: Igen, mert az ember jobban tudatosítja a dallamot, a harmóniákat, jobban, mintha csak énekes lennék. Ha valaki hangszeren is játszik, az éneklésben is több lehetősége van a kifejezésre. Én egyébként is inkább muzsikusnak tartom magam, mint csak énekesnek; átadom a hangomnak, amit a hangszeren tudok.

MN: Más hangszeren is játszol?

RBF: Jaj nem, ennyi elég – a harmonika már épp eléggé bonyolult.

MN: Ráadásul jó nehéz is… Az énekesi karriered azért is érdekes, mert nem Párizsból indultál, hanem Marseille-ből. Mi a különbség?

RBF: Nagy különbség van, ha az ember nem Párizs nagy Conservatoire-jából indul. Sokkal gyorsabban kell bizonyítania. Én magam nem is végeztem felsőbb énekesi tanulmányokat, csak a professzoromnál, Magali Damonte-nál tanultam. Ami pedig az – idézőjeles – karrieremet illeti, abban a nemzetközi versenyek játszottak döntő szerepet, főképp a 2021-es innsbrucki Cesti verseny díja. Fontos volt a találkozásom a marseille-i barokk együttessel, a Concerto Suave-val, s az, hogy megismerkedtem a szintén Marseille-ben lakó Sandrine Piau-val. Meghallgatásokra is jártam, és mindjárt az első után meghívtak a lipcsei operába – nagyon fiatalon, 23 évesen! Ez Franciaországban sosem történhetett volna meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.