Lemez

Diana Tischenko, Fejérvári Zoltán

  • - csk -
  • 2020. február 29.

Zene

A lemez címe játék a betűkkel és szavakkal: Strangers in PARadISe. Vagyis a múlt század első felének Párizsa éden lett volna? Költőknek, íróknak, festőknek, balettművészeknek, zeneszerzőknek biztosan (lásd e tárgykörben a Picasso kalandjai című filmklasszikust, amely ezt a termékenyítő légkört fergeteges humorral ábrázol­ja). Ebből az állításból indul ki a 2018-as Long–Thibaud–Crespin Verseny nagydíját elnyerő, ukrajnai születésű fiatal hegedűművész, Diana Tischenko és zongorista partnere, Fejérvári Zoltán szonátalemeze, amely négy szerző – Ravel, Enescu, Ysaÿe és Prokofjev – egy-egy művét állítja egymás mellé.
A négy közül három hegedű-zongora darab, Ysaÿe 3. szonátája viszont szólókompozíció, amelyet a szerző Enescunak ajánlott.

Tischenko nagy formátumú hegedűs dús hanggal, rendkívüli technikai és intonációs biztonsággal és elsöprő temperamentummal, olyan érzékkel a hangvételek, hangulatok, színek, indulatok iránt, amely csak a legkiválóbbaknak adatik meg. Öröm tudni, hogy fejlődéséhez olyan mesterek is hozzájárultak, mint Rados Ferenc, Wagner Rita, Schiff András, Takács-Nagy Gábor, Keller András. És persze öröm muzsikustársaként egy nemzetközi kiadó lemezén Fejérvári Zoltánt hallani, akiről a magyar közönség régóta tudja, hogy európai klasszis, s ezt igazolják nagyszerű koncertjei mellett versenygyőzelmei is – ideje, hogy ezt a minél szélesebb nemzetközi közvélemény is megtudja. Színes, izgalmas lemez, a művekben sokféle hatással: utóromantika, modernség, jazz, népzene. Az előadások szuggesztívek, hitelesek, maximalista igénnyel kidolgozottak.

Warner Classics, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.