Szomorú, de tény: az arab-izraeli megbékélés rövid és középtávú kilátásairól ma jószerint ugyanazt gondolják a megveszekedett pesszimisták és a mértéktartó reálpolitikusok. A derűlátás eltántoríthatatlan képviselői számára alig-alig akad biztató fejlemény, így hát felettébb indokolt az a különös, a komolyzenei nyilvánosságon jóval túlterjeszkedő, s hozzá szó szerint kitüntető figyelem, amely Daniel Barenboim immár évtizedes múltra visszatekintő kísérletét övezi. A közel-keleti fiatalok soraiból, zsidó és palesztin zenészpalánták közül toborzott West-Eastern Divan szimfonikus zenekar létrejötte és fennállása ugyanis igazi remény a reménytelenségben.
Az izraeli születésű Barenboim és a palesztin származású irodalomtudós, a 2003-ban elhunyt Edward Said közös kezdeményezése két általánosan osztott, ám a gyakorlatba ritkán átültetett vélelem igazolására tesz kísérletet: egyrészt a zene pacifikáló hatásáról, másrészt arról, hogy a hajlandóság egymás megismerésére már önmagában hatalmas lépés a megbékélés felé. Az 1999-ben, Weimar városában megalakult együttes sem pusztán a hely szellemének hódolva választott nevet, hisz a jóval hatvan felett arab nyelvtanuláshoz látó Goethe éppúgy a nyitottság példája, akár latin és perzsa, muszlim és keresztény hatásokat egyaránt feldolgozó versgyűjteménye, a Nyugat-keleti díván.
A Warner által megjelentetett két DVD-n most nyomon követhetjük a zenekar formálódásának első éveit, és élvezhetjük azt a 2005. augusztusi koncertet, melyet a vegyes összetételű együttes a palesztin közigazgatás egyik székhelyén, Ramallah kultúrpalotájában adott. A majd' kétórás dokumentumfilm (Paul Smaczny munkája) nem hazudja el a minden ízében nemes vállalkozás esendőségét: így láthatjuk, hogy az egymással békében muzsikáló vagy épp focizó fiatalok a nagypolitika kérdéseiben váltig összekülönbözhetnek. S láthatjuk, amint a zongorista-karmester művészetéért méltán rajongó izraeli nyilvánosság egy része elhatárolódik Barenboimtól, a zsidó állam függetlenségi nyilatkozatának szavaival érvelő közszereplőtől.
"Musik macht frei" - mutatja egy idős izraeli polgár Barenboim felé az auschwitzi tábor hírhedt feliratát imitáló, gunyoros tiltakozását, ám a művész és az évek során összeszokott zenekar helytáll magáért. A 2005-ben a hírműsorok napi szenzációja gyanánt emlegetett ramallah-i koncert felvétele legalábbis ezt bizonyítja: Mozart 1778-as kompozíciójában (Esz-dúr sinfonia concertante) remekül öszszehangzik az egyiptomi oboista és a szír klarinétos játéka a fagott és a kürt izraeli megszólaltatóival, Beethoven kismilliószor hallott V. szimfóniája pedig igazi felvillanyozó előadásban került a palesztin közönség elé. A zenén kívüli jelentéstartalmak iránt közömbös vásárló első osztályú koncertprodukcióként hallgathatja Barenboimék játékát, ám aki valamelyest is átérzi a West-Eastern Divan miszszióját, annak számára ez a tűzszüneti Sorsszimfónia és a hangversenyt záró Elgar-részlet, az Enigma-variációk 9. darabja, a Nimród bizonnyal több lesz szimpla zenés filmélménynél.
Warner, 2009, 2 DVD
