Magyar Narancs: Novemberben jelent meg a legújabb lemezetek, a Night Light, és amikor átnéztem a kreditlistát, találtam egy magyar nevet is, Altsach Balázsét. Milyen volt vele az együttműködés?
Harry McVeigh: Szuper. Amolyan producerasszisztensi szerepkörben dolgozott velünk. Nagyszerű, rátermett ember. Olyan stúdióban dolgoztunk, ahol igencsak szükség volt a szakértelmére. A producerünk, Riley McIntyre munkáját segítette. Riley a menedzsmentünkkel áll kapcsolatban, de nem ezért lett a producerünk. Amikor először találkoztunk vele, máris egy hullámhosszon voltunk. Az ilyesmi nagyon fontos a stúdiómunkálatok során, mert rengeteg időt töltünk együtt, mire elkészül a lemez, és vele nemcsak szakmailag, hanem emberileg is meg lehetett találni a közös hangot, Riley nagyszerű producer, és kiváló munkát végzett ezen az albumon. Rajta keresztül, illetve vele együtt jutottunk el Paul Epworth Church nevű stúdiójába, Riley korábban hosszú ideig volt Paul asszisztense, ahogy most Balázs dolgozik be Riley-nak. A megfelelő szakemberekkel könnyen lehet abban a stúdióban dolgozni. Olajozottan zajlott a munka.
MN: A stúdiót nem véletlenül nevezik Churchnek, hiszen korábban templom volt.
Jack Lawrence-Brown: Nincs is annyira átalakítva. Látható és érezhető, hogy ez régen templom volt. Úgy döntöttünk, hogy a lemezt élőben vesszük fel, és itt az volt a jó, hogy a keverőpult a próbateremben van. A zenészeket nem választja el egy üvegfal a hangmérnöktől. Közvetlenebb lett így a kommunikáció, mindannyian egy helyiségben voltunk.
MN: A stúdió különleges jellege milyen mértékben befolyásolta a lemezt? Ugyanilyen lett volna a Night Light, ha máshol veszitek fel?
Charles Cave: Biztos, hogy nagymértékben hatott rá. A Church stúdió tele van amolyan geeky dolgokkal, főleg, ami a szintetizátorokat illeti. Az ottani hangszereknek nagyon karakteres a hangzásuk, és sokat hozzátettek a Night Lighthoz is: egy szokatlan, újszerű hangszer komoly hatással lehet arra a dalra, amelyben felhasználjuk. Sablonszöveg, hogy egy stúdió hangzása, akusztikája alapvetően határozza meg egy lemez hangzását, de most is igaznak bizonyult.
MN: A későbbi lemezeiteket is inkább élőben szeretnétek felvenni?
Harry McVeigh: Én személy szerint igen.
Charles Cave: Én is, de mindig lesznek olyan dalok, amelyeknek jót tesz, ha fokozatosan, darabról darabra rakjuk őket össze. A Night Lighton is van egy-két szám, amelybe utólag egy picit belenyúltunk. Például a címadó dal esetében. Tudtuk, milyen felépítése és hangszerelése legyen, de a feljátszás után még hozzátettünk egy-két apróságot. Biztos, hogy a jövőben is a mostanihoz hasonló módszerrel vonulunk majd stúdióba. Ehhez persze az kell, hogy kellően begyakoroljuk előre a számokat. Hatékony megoldás ez, és időtakarékosabb is. Az az előnye is megvan, hogy kevesebbet kell a turné előtt próbálnunk, mert annyira bennünk vannak a dalok. Sok tervezést igényel a dolog, de megéri, még ha egy kicsit unalmas is próbálni a felvételek előtt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
