Henry Rollinsnak kitüntetett helye van a magyar rockerszívben. A nyolcvanas évek második felétől kezdve számos alkalommal fordult meg nálunk, a hazai szaksajtó legéberebb szerzői lelkes hangú írásokban méltatták zsenijét, sőt Life Time című kiemelkedő albuma annak idején magyar kiadásban is megjelent. Irodalmi munkásságát azonban jobbára csak hírből ismerjük, a Black Flag énekeseként eltöltött legendás éveit pedig csak az azóta klasszikussá vált lemezek alapján. A Punk a platón mindkét tekintetben hiánypótló, Rollins nyolcvanegy és nyolcvanhat között írt naplója nemcsak lebilincselő tudósítás az amerikai punk-hardcore szubkultúra legmélyebb bugyraiból, de egy betegesen szorongó, a frusztrációi elől öngyilkos színpadi tombolásba menekülő személyiség megrázó erejű bemutatkozása is.
A magyar cím kissé félrevezető, mert zaklatott turnénapló helyett egy Kerouac-rajongó vándor kedélyes kalandjait ígéri (a szó szerinti fordítás Be a mikrobuszba! lenne), viszont jól hangzik. És pillanatok alatt túltehetjük magunkat azon az ellentmondáson is, hogy egy szakadt punk-rocker úti jegyzeteit díszes kemény kötésben olvassuk, hat rugóért. Dicséret illeti a kiadót a minőségi munkáért, a könyv az amerikai változat teljes képanyagát tartalmazza, dugig van kiváló fotókkal, és a Black Flag provokatív lemezborítóiért, plakátjaiért felelős Raymond Pettibon rajzainak egész oldalas reprodukciói révén művészeti albumként is funkcionál. Elsősorban azonban irodalom, egyszerre ijesztő és csodálatos portré a magány elől az elviselhetőség határáig fokozott fizikai megterhelésbe menekülő énekesről. Öt év alatt ötszáz koncert, mindennap egy másik város, egy másik klub, de ugyanaz az élmény. Monoton és önismétlő olvasmány: Rollins a maximumon, feszülnek az inak, dagadnak az erek, ha nem fáj, nincs megnyugvás. Leütik a szkinek, leköpik a punkok, és ő végre elégedett. Hasba rúgják, meggyújtják a lábát. Hajrá! Megrázza az áram. Na végre! A Cocksucker Blues, a Rolling Stones betiltott turnéfilmje mutatja ennyire sivárnak és egyhangúnak a koncertező rockzenészek mindennapjait, de Rollins beszámolóiban nyoma sincs fásultságnak. Katonásan tűri a megpróbáltatásokat, megszállottsága felemelő. Elszánt, mint a sarokba szorított állat, amikor nekitámad a puskáknak. Nincs választása.
Két turné között hosszabb eszmefuttatásokat közöl az őt éppen foglalkoztató témákról: halálos közúti balesetekről ír, egy légy módszeres kivégzésének részleteiről, de főleg arról, hogy mennyire hiányzik neki a mikrobusz és a színpad.
Fordította: Lacfi András. Cartaphilus, 2008, 304 oldal, 5900 Ft
