Koncert

Fényburok

Jordi Savall vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart

  • Csengery Kristóf
  • 2018. július 7.

Zene

Egy ismerősöm június 2-án, szombaton déltájban kilépett a Zeneakadémia Wesselényi utcai Ligeti György épületének kapuján, és az első emberi lény, aki szembejött vele, Jordi Savall volt.

A világhírű katalán karmestert a pesti utcán semmi sem különböztette meg a többi járókelőtől – hacsak az nem, hogy ez a hetvenhét éves, ősz szakállú férfi különlegesen szép ember. Nem viselt jelet a homlokán, nem volt rajta semmi figyelmeztető, ismerősöm mégis azt mondja, olyan volt, mintha fényburokban járna: körülvette a rendkívüli személyiség láthatatlan, de szinte tapintható erőtere. Ezt az erőteret érezhette mindvégig a zenehallgató Savall két budapesti koncertjén, a Zeneakadémia nagytermében, június első szombatján és vasárnapján.

A vendéglátó Budapesti Fesztiválzenekar erre a két délutáni hangversenyre (jelen sorok a második, vasárnapi fellépésről számolnak be) átváltozott korabeli hangszerek kópiáin játszó régizenei együttessé. Manfredo Kraemer személyében vendég koncertmestert hívtak (nem véletlenül éppen őt: 1991 óta rendszeresen e német-argentin hegedűs látja el a zenekarvezetői feladatokat Savall két fontos együttese, a Le Concert des Nations és az Hespèrion XXI élén). Kraemer mellett még sok más külföldi jövevény csatlakozott a zenekarhoz ez alkalommal: kivétel nélkül a fúvósok posztjain. Két kiváló barokkfuvolás, három remek barokkoboás, két kitűnő barokkfagottos – a pompásan helytálló kürtösöket és trombitásokat azonban sikerült a zenekarnak a hazai kínálatból kigazdálkodnia.

Már a műsor is remeklés: négy barokk szvit egymás után. Bach 4. zenekari szvitje (D-dúr, BWV 1069) és Rameau-tól a Les Boréades az első részben, a szünet után pedig a Bachnál harminckét évvel idősebb Georg Muffat Impatientia-szvitje (Florilegium Primum, Fasciculus IV.), végül Händel frenetikus Tűzijáték-szvitje (HWV 351). Sok-sok tánctétel (nemrég John Eliot Gardiner magyarázta koncert utáni beszélgetésen a Zeneakadémia közönségének, milyen fontos a barokk zenében – még a szigorú Bachnál is – a tánckarakter), rengeteg fény, szín, életkedv, kontraszt, temperamentum. Mondhatnánk: két óra tömény életmámor. Egy ilyen koncerten átéljük, milyen az, amikor még a felülmúlhatatlan Bach is elhalványul – a lehengerlően találékony Rameau zabolátlan karakterözöne mellett.

A zenekar lubickolt a gyönyörűségben, hogy Savall-jal muzsikálhat. Nagyszerűen játszottak, telivér hangzásigénnyel, ízesen-zamatosan, délceg ritmussal, virtuózan. És örömöt sugározva! Ennyi ringatózó testű fúvóst, ennyi mosolygó vonóst ritkán látni. Riporterek olykor fontoskodva firtatják, „mi a titka” egy-egy nagy karmester delejes hatású művészetének. Savall esetében alighanem van válasz a kimódolt kérdésre. Ami a keze alatt megszületett, az maga volt a határtalan életkedv és érzékiség kifejezője: felszabadultság és lelkesedés zenében elbeszélve. Ő maga azonban jelenségként ennek a tökéletes ellentétét képviselte: a tartás, a fegyelem és a visszafogottság élő szobraként állt a pulpituson. Alighanem ez az ellentmondás termelte ki azt a jótékony feszültséget, amelyből instrukciói nyomán a zenélés ellenállhatatlan energiája megszületett.

Zeneakadémia, június 3.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.