film - ARTHUR: MALTAZÁR BOSSZÚJA

  • - béb -
  • 2009. december 10.

Zene

Luc Besson állítólag az Arthur és a villangók után megfogadta, hogy visszavonul a rendezéstől, de megszegte fogadalmát - sajnos. Így most itt van egy közepes, de szerethető mesefilm kínosan gyenge második része, ami alig érthető az első rész nélkül.
Luc Besson állítólag az Arthur és a villangók után megfogadta, hogy visszavonul a rendezéstõl, de megszegte fogadalmát - sajnos. Így most itt van egy közepes, de szerethetõ mesefilm kínosan gyenge második része, ami alig érthetõ az elsõ rész nélkül. A 10 éves Arthur segélykérõ üzenetet kap nagyfülû, manószerû ismerõseitõl, a villangóktól, akik nagyszülei kertjében élnek a föld alatt. Ám ahhoz, hogy imádott nagyapja segítségével eljuthasson a villangók birodalmába, ki kell játszania földhözragadt és kispolgári szüleit. Mire trükkök százai után leér a föld alatti világba, a játékidõ több mint kétharmada telik el, és eddig csak a bõ egyórás expozíciót láttuk. A konfliktusnak már nincs is ideje kibontakozni, a fõgonosz csak nemrég lépett színre, amikor a vásznon tévésorozatokban szokásos felirat jelenik meg: folytatjuk... A film torzó marad, és nem több egy nagyobb ívû történet szerencsétlenül kiszakított darabjánál. Meglepõ a szerkezet aránytalansága és a finoman szólva ciki befejezés a forgatókönyvek tucatjait gyártó Bessontól. Ahogyan az is, mennyire nem érezte az élõ szereplõs és az animált részek néha zavaróan eltérõ stílusát (a hõs érkezése a föld alatti birodalomba például teljesen idegen test a filmben). Az Arthur: Maltazár bosszúja mögött leginkább a producer Besson munkája látszik: rakjunk össze valami egyszerû, sematikus, de mindenképp cuki sztorit, amit biztos kajálnak a gyerekek, és egyszer csak vágjuk el egy izgalmas ponton. Ez a megoldás egyfelõl tökéletesen színvonaltalan, másfelõl átveri a nézõket.

Forgalmazza a Fórum Hungary

*

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.