Film - Nem inge - Orosz Dénes: Poligamy

  • - köves -
  • 2009.12.10 00:00

Film

Amikor rájuk nyitunk, András és Lilla épp páros életük berendezésén munkálkodik nagyban. A lakás új, s bizonyára közös szerzemény (noha a tulajdoni lap állásáról biztosat nem tudunk meg), a kapcsolat viszont régi, kipróbált harctéri technikákkal (védekezés, támadás, elterelés) és konkrét lakberendezési elképzelésekkel. Mindkét fél mást akar. Ha nem az összejövés gyötrelmeivel, akkor innen, az együttlevés (maradás) buktatóival indít minden tisztességes romantikus vígjáték, Orosz Dénesnek pedig papírja is van arról, hogy bemutatkozó nagyjátékfilmje romantikus és komédia.

A hirdetések egyenesen az év romantikus vígjátékának titulálják művét, s ha ezt magyar viszonylatban értik, akkor nem is kekeckedünk tovább, de azért megjegyzendő, hogy egy olyan mezőnyről van szó, melyben a Príma Primavérát is indulónak tekinthetjük. Ám a Poligamy alkotói igazából nem is ezen a pályán szeretnének dicsőséget szerezni; jól látható a vonal, ahonnan a műfajszelídítésnek nekirugaszkodnak, s itt Goda Krisztina munkássága, meg jelen film producerének (Herendi Gábor) "valamiamerikás" múltja rajzolódik ki. Ami a nemzetközi iskolákra jellemző műgondot, a nemes anyagok tiszteletét illeti, bizonyítékra nem is kell sokáig várni; ez látszik visszaköszönni András diszkréten kockás váltásingeiben és szemrevaló ágyastársaiban. Finom csíkozású férfiingben és jó bőrökben párját ritkítóan erős a film: ahány jó ing, annyi jó nő - utóbbiak nagy számát mindenképpen indokolja, hogy hősünk a babaszoba felemlegetése hallatán egy gyors lefolyású "Nyolc és fél" tünetegyüttest produkál; végigvonulnak a színen (és az ágyában) élete meg nem volt női, s mind egy szálig az ő Lillájának mondja magát. Ha dicsértük Pater Sparrow nemrég bemutatott első filmjének alternatív jövőképét, nem maradhat szó nélkül a Poligamy jelenvíziója sem; e stylistok uralta világ minden zugát épp az előtt vikszelték fényesre, hogy a kamerák kiértek volna a címre. Néhány helyszínről még így is lerí, hogy a mai Budapestről való: ahogy a Pesten forgatott Underworldben is feltűnik a város, úgy a szintén nálunk készült Poligamyban is felismerhető egy-két hamisítatlan belpesti helyszín, farkasemberek helyett ezúttal a kapuzárási pánikot alakító Csányi Sándor háttereként. Bár Brooklyn továbbra sem tágul, a Nyugat és a Nyugati tér láthatóan kezd összeérni, s ha mindez nem is sorolható a romantikus vígjátékok legfőbb erényei közé, a hazai közönségfilm szebb jövőjéért folytatott harcban megint csak beljebb vagyunk egy kis lépéssel.

A Skyfilm bemutatója

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.