Film: Félni, megyünk félni (Heizler N., Hevér G., Kardos R., Kocsis G., Znamenák I., másik Szőke A.:

szerző
Turcsányi Sándor
publikálva
2002/46. (11. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Heizler N., Hevér G., Kardos R., Kocsis G., Znamenák I., másik Szőke A.: Papsajt

Heizler N., Hevér G., Kardos R., Kocsis G., Znamenák I., másik Szőke A.: Papsajt

Ha végigszaladunk a filmes alapműfajokon, nem biztos, hogy elsőre találunk olyat, ami ráhúzható lenne az alcímben jelzett alkotócsoport művére. Ez a munka egy tipikusan helyi érdekű (magyar) irányzat (alműfaj, műalfaj) gyöngyszeme: ún. seggberúgós film. A szakirodalomban (melyet gyakorta forgatok) közhasznú kifejezés egyfajta szerzői filmet takar, az a lényege, hogy ugyanazok sírnak és nevetnek (rugdossák farba egymást) a vásznon, mint a zsöllyében. Tapasztalataim szerint ez príma szórakozás - kizárólag érintetteknek, alkotóknak és ilyen-olyan üzletfeleiknek. "Nézd már a hülye Döncit, milyen hülye, éppen, mint az életben."

Mármost, ha az adott esetben komolyan vesszük a filmrendezők számosságát, távolról sem jelentéktelen közönségsikert kell prognosztizáljunk. Szülők, szeretők, tanárok és pályatársak megtisztelő jelenlétére számítunk!

A seggberúgós mozit -persze egy jelentősebb szakmai megalapozottság birtokában -két markáns irányzatra oszthatjuk föl. Vannak a vidám és a szomorú nekiveselkedések.

Hogy melyek ezek, azt legkönynyebben a szereplők tudatmódosítási szokásait megfigyelve dönthetjük el. Ha tehát a vásznon megjelenők a mértékletes alkoholfogyasztást és/vagy a könnyű drogokat preferálják, akkor alighanem vidám seggberúgós film jut a nézőnek osztályrészül, viszont a rendszeres sárga földig esedékes leittasodás és/vagy a kemény drogok használata esetén biztosra vehető: nagyon szomorú seggberúgós filmmel lesz dolgunk.

A Papsajtban gyomorkeserű, laza fröccs és üveges sör járja, tehát meg kell szakadni a röhögéstől. A fiúk - a kellemes együttlét jegyében - ücsörögnek a kocsmában, és mutogatnak egy képzeletbeli leporellót, melyre legkedvesebb élményeiket kasírozták föl.

Az milyen volt, amikor volt egy motrom, elvittem egy csajt motorozni az erdőbe, és ráutaló magatartást tanúsítottam. De az nem akarta. Erre fogtam és ott hagytam, a kerek erdő közepiben, mennyél haza, ha bírsz. Jó, mi?

Apám, én ha filmet csinálok, és abban lesz valami baleset, és akkor majd kiszállnak a mentők, a mentőorvos az akkor a Kulka János lesz, tudod, a Magenheim doktor. Jó, mi?

Ja, tök jó!

Márpedig ha egy filmnek ennyi rendezője van, az ennyiszer ennyi remek, lendületes kaland, sztori. Csak le kell ülni a kocsmában egy asztal mellé, és ami belefér, nyomatni, lesz nagy röhögés hajnalig.

A Papsajt alkotói így is járnak el. Lesír a vászonról, hogy milyen remekül mulatnak, ami csak helyeselendő. S mert köztük van Znamenák I. is, filmes idézetek nélkül sem maradunk. E heti találós kérdésünk, melyik klasszikussá vált magyar filmből idéz nagy kedvvel a Papsajt. Önök nyertek, önök mindig nyernek.

Összegezve: nyilvánvalóan minimális költségvetésből (no budget) igazi örömfilmet láthatunk, súlyos eszmei mondanivalóval súlyosbítva. Ezen veretes mondandót pedig a mű címe hordozza, tehát azt sem vethetjük a művészek szemére, hogy zsákbamacskát árulnak. Ellenkezőleg, ők szólnak előre.

Nem minden papsajt, de filmet csinálni speciel az. Ezt a filmet konkrétan. Mindazonáltal a műegész egy nyitott kérdést mégis hagy maga után. Jelesül azt, hogy vajon mire föl vetítik ezt a tárgyat fizetős mozielőadások keretében, úgyszólván teljesen nyilvános helyen? Miért kell magánügyeket közönség előtt intézni? Jobb az ilyet otthon, szerintem.

Turcsányi Sándor

Forgalmazza az Új Budapest Filmstúdió Kft.

szerző
Turcsányi Sándor
publikálva
2002/46. (11. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...