Lemez

Hiányoznak az áriák

Diablo Swing Orchestra: Pacifisticuffs

  • - legát -
  • 2018. március 15.

Zene

Az ezredforduló óta működő svéd zenekarra általában az „avantgárd metál” címkét ragasztják, ami annak ellenére félrevezető, hogy a zenei alap kemény, mint a vídia, és a színpadi kiállás is igen acélos. Azonban sokkal közelebb kerülünk a lényeghez, ha Frank Zappával jövünk. Ha ugyanaz a kérdés, mint Zappa 1985-ös koncertvideójának címében – Does Humor Belong in Music? – válasz helyett a Diablo Swing Orchestra jön velünk szembe. Természetesen nem arról van szó, hogy ne lenne létjogosultságuk az ún. zenei tréfáknak, és az sem lehet vita tárgya, hogy a humor hozzátartozik a zenéhez. De ahogy Zappa, úgy a svédek munkásságának is jelentős része olyan zenei „humor”, ami kizárólag attól vicces, hogy egy képzett muzsikus szánakozva leereszkedik a slágeripar sötét vermébe. Zappához hasonlóan a Diablo Swing Orchestra is sokszor olyan jazz-, pop- és rocksablonokat, illetve egyéb zenei közhelyeket pakol egymásra meghökkentő módon, amelyekről lesír, hogy vérprofi muzsikusok készítették, és produkciójukon az értő közönségnek nevetni illik.

Azt viszont nem e feltételezett kacagás okozza, hogy a Diablót mégis fenntartások nélkül lehetett szeretni. A rajongás célpontja elsősorban az énekesnőjük, AnnLouice Lögdlund volt, aki (nem egyedüliként az együttesből) a klasszikus zene felől érkezett, és turbófokozatú szoprán áriáival tette emlékezetessé a fiúk megálmodta hatásvadász őrületet. Tulajdonképpen neki köszönhető, hogy a Diablo eddigi három albuma (The Butcher’s Ballroom, 2006; Sing Along Songs for the Damned & Delirious, 2009; Pandora’s Piñata, 2012) több mint nagyon profi, de mégiscsak bennfentes habverés.

Csakhogy Lögdlundot 2014-ben végleg felszippantotta az opera világa, az őt váltó, zongoristaként is közreműködő Kristin Evegård viszont már egy teljesen más „égitest”, vele a Diablo Swing Orchestra nem folytathatta ott, ahová 2014-re eljutott. Persze a tavaly karácsonyra időzített Pacifisticuffs című albumon a bevált, „vicces” sablonok továbbra is jelentős mennyiségben bukkannak elő, mégis sokkal populárisabbnak, könnyebben emészthetőbbnek tűnik ez a lemez a korábbiaknál. Az olykor Nina Hagent idéző Evegårdnak kifejezetten jól állnak az olyan potenciális slágerek, mint a The Age of Vulture Culture vagy a Jigsaw Hustle, ám ennek ellenére is Daniel Håkansson gitáros énekli az album legjobb számait, a Knucklehugs (Arm Yourself with Love) és a Karma Bonfire című dalokat. Noha a régiekhez mérve ezzel együtt is jelentős visszalépés a Pacifisticuffs, mégis úgy tűnik, hogy a kényszerűségből megváltozott Diablo Swing Orchestra nagyobb kereskedelmi és közönségsikerre számíthat, és az sem kizárt, hogy az európai fesztiválok kedvencévé válik.

Spinefarm/Universal, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.