Kegyszer volt, hol nem volt (Mr. Winter - Az Alias Compagnie előadása a Trafóban)

Mr. Winter élete szappanoperába illő rémálom. Kegytárgyüzlete akármely kirakat-katolikus, istenkáromló és istenfélő országban fellelhető volna. Nyomasztó méretű, állagú és számú Krisztus-szobor lebeg a mennyezeten, leendő feszületeire várva. A polcokon kommersz Szűz Máriák, jézusos T-shirt-halmok, a pulton szentelt energiaitalok és napilapok. Ettől a sokkoló színpadképtől nem szabadulhat a néző az első pillanattól kezdve. A bolti térben zajló játék alatt nyelveken szólnak a színészek: magyarul - ami külön öröm nekünk, de nincs eltúlozva a jelentősége -, franciául, spanyolul, angolul, portugálul. A szövegek egymásba fonódnak, replikáznak, éppúgy, ahogy az azokat továbbszövő és értelmező tánc válaszolgat az egyedi mozdulatokat aláfestő zenékre.

Különös szertár, élénk forgalommal. Visszatérő vendégei, akár egy kocsma közönsége, egymáshoz, a Mindenhatóhoz, a mindennapi élethez való viszonyukat teszik közszemlére megható és kegyetlenül humoros duettekben, szívszorongató szólókban. Az üzletember, az álterhes hölgy, a lázadó kamasz, a gipszszobrász, a terrorista, a törzsvendég és a takarítószer-ügynök, mind a karácsonyi pánik kiszolgáltatottjai. Szeretetre vágynak, de nem igazán profik az érzelmeik kimutatásában. Nem csoda, hiszen sosem jártak amerikai közösségépítő tréningen. Egymás rémálmait és alsógatyáját mégis közelről ismerik. Önerőből vágnak utat a másik lelkében, igaz, néha machétával. Az eredmény örökre szól, akár a nézők színházi élménye.

A svájci fizikai színház legelismertebb képviselői az emberi bájt és az őszinteséget állították színre. Most hordhatjuk - feltámadásnapi amulettként - elkínzott koszorúereink fölött.

- sisso -