Kiállítás: Struktúrába rendeződni egy esős délutánon (Budapest vizuális arca a múltban, a jelenben é

szerző
- legát -
publikálva
1996/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Könnyű préda az elsüllyedt Budapestről elmélkedni, a hatásos metaforák adják magukat, siratni, felháborodni nem nagy dolog. Mindegy, miről van szó, rohadó lakótelepekről vagy kávéházakat, presszókat emlegető McDonald´s-kontrákról, túlragozás.

Könnyű préda az elsüllyedt Budapestről elmélkedni, a hatásos metaforák adják magukat, siratni, felháborodni nem nagy dolog. Mindegy, miről van szó, rohadó lakótelepekről vagy kávéházakat, presszókat emlegető McDonald´s-kontrákról, túlragozás.

Budapest vizuális arca a múltban, a jelenben és a jövőben

Nap mint nap tapasztalhatjuk: a fővárost már annyira hidegre vágták, hogy nincs az a pénz, amivel jóvá lehetne tenni az évtizedes bűnöket. Marad a nosztalgia, pazar albumok, színielőadások vagy a BKV PR-csodafegyvere, a kisföldalatti segítségével, de ennél többre nem futja.

Néhány lelkes mérnök mégis felhőre ült, hogy bemutassa az általa elképzelt jövőt.

A Budapest Galériában

megnyílt kiállításuk középpontjába egy nem létező dolgot, "Budapest vizuális arcát" állították. Mielőtt a majdnem képzavar hallatán nyelvész után kiáltanánk, higgadjunk le! A vizuális arc a szakzsargonban azt jelenti, a gyakorló városalapítók nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy minden összefügg mindennel, vagyis hiába szép egy ház, ha egy oda nem illő telefonfülke belerondít a képbe. Nem csoda, hogy a tárlat részletekbe merül, és az ördög már elköltözött.

Becsúszott egy kis múltidézés is (század eleji városrészleteket fotóztak újra ugyanabból a látószögből), de a rendezők arról sem feledkeztek meg, hogy bemutassanak néhány nagyszabású tervet és eredményt. Ez a legkényesebb része a dolognak, mert például az expóra megpályáztatott fénytorony-variációk körülbelül annyira tűnnek lehetetlennek, mint egy Strindberg-dráma musical átiratban, a BME lágymányosi campustervének láttán pedig csak a Tetthely főcímzenéje hiányzik, meg egy őzbarna Audi 100-as, Schimansky felügyelővel.

Az apróságok vonzók, a Terézvárosba tervezett utcabútor vagy a pestszentlőrinci hulladékgyűjtő. A Kossuth tér díszburkolat-álmától a Népstadion színdinamikailag felújított lelátóin át, a kétlakásos családiház-tervig sok minden látható és megszerethető. Más kérdés, hogy legfeljebb a beavatottak számára rajzolódik ki ebből egységes arculat. Az még világos, hogy Budapest kerületeit - utcatáblák, villamosmegállók és egyéb információs források vonatkozásában - jelzőszínekkel kellene ellátni,

Józsefváros például drapp lenne,

de amikor olyan kinyilatkozásokkal találkozik a látogató, hogy "a vizsgálatok egyrészt a különböző formák látótéren belüli egyedi életét vagy struktúrákba rendeződését kutatják, másrészt a látótér közötti viszonyokat, a skálaszerűséget, az alá- vagy fölérendelést keresik attól függően, hogy milyen irányban és milyen sebességgel mozgunk az utcán", akkor minimum elbizonytalanodik.

Kár, hogy a kiállítás túlnyomó része ilyen jellegű magyarázatokkal bombáz. Az amatőrök számára csak a tátott száj marad.

- legát -

Budapest Galéria, Bp. V., Szabadsajtó út 5. Nyitva szeptember 22-ig hétfő kivételével mindennap 10-18 óra között.

szerző
- legát -
publikálva
1996/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...