Lemez

King Gizzard & The Wizard Lizard: Flying Microtonal Banana

  • Lang Ádám
  • 2017. április 9.

Zene

Azt ígérték, hogy idén öt lemezt adnak ki, ami nem is tűnik akkora túlzásnak, ha azt vesszük, hogy az ausztrál banda öt év alatt kiadott nyolc lemezzel – a szörfös garázszenéből a pszichedelikus rockon, a folk-popon, a krautrockon és a spaghetti westernes audiobookon át – jutott a tavalyi csúcsalbumához, a Nonagon Infinityhez. Erre talán a heavy psych a legjobb műfaji címke, de sokkal fontosabb, hogy olyat hoztak létre, ami túlmutat a puszta hatásokon és az eddigi határtalan műfaji kalandozásokon. Őrült tempó elejétől a végéig, cikázó, pattogó gitárok, a krautrock motorikus basszusfutamai, no meg Stu Mackenzie néha már sámánisztikusan szuggeráló vokáljai. Raádásul úgy, hogy az egészben ott maradt a garázsrock lendülete. Szóval nem a hatvanas-hetvenes évek nosztalgiájában való dagonyázás hallható a Nonagon Infinityn, hanem a múlt ihletett kiegészítése a legjelenebb jelenben.

A 2017-es pentalógia első felvonása, a Flying Microtonal Banana ott veszi fel a fonalat a nyitó Rattlesnake-kel, ahol az imént dicsérgetett lemezt elengedték. De a második számtól psych popos oldalra csúszik át a zenekar, ami nem is meglepő, mert eddig se csináltak két ugyanolyan albumot. A Flying Microtonal Banana érdekessége, hogy Stu Mackenzie egyedi kialakítású mikrotonális gitárral kezdte írni, majd adott a bandatagoknak is 200-200 dollárt, hogy szerezzenek be ilyen, a nyugati zenében nem igazán elterjedt, részletesebb tagolású hangszereket. Ennek köszönhetően a lemez sokszor egész keleties vagy afrikai beütést kapott. Csakhogy ez az új hangolás nem eredményezett olyan koherens összképet, mint amilyen az Infinity-n volt. Sebaj, idén lesz még néhány nekifutásuk.

Flightless Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.