Lemez

King Gizzard & The Wizard Lizard: Flying Microtonal Banana

  • Lang Ádám
  • 2017. április 9.

Zene

Azt ígérték, hogy idén öt lemezt adnak ki, ami nem is tűnik akkora túlzásnak, ha azt vesszük, hogy az ausztrál banda öt év alatt kiadott nyolc lemezzel – a szörfös garázszenéből a pszichedelikus rockon, a folk-popon, a krautrockon és a spaghetti westernes audiobookon át – jutott a tavalyi csúcsalbumához, a Nonagon Infinityhez. Erre talán a heavy psych a legjobb műfaji címke, de sokkal fontosabb, hogy olyat hoztak létre, ami túlmutat a puszta hatásokon és az eddigi határtalan műfaji kalandozásokon. Őrült tempó elejétől a végéig, cikázó, pattogó gitárok, a krautrock motorikus basszusfutamai, no meg Stu Mackenzie néha már sámánisztikusan szuggeráló vokáljai. Raádásul úgy, hogy az egészben ott maradt a garázsrock lendülete. Szóval nem a hatvanas-hetvenes évek nosztalgiájában való dagonyázás hallható a Nonagon Infinityn, hanem a múlt ihletett kiegészítése a legjelenebb jelenben.

A 2017-es pentalógia első felvonása, a Flying Microtonal Banana ott veszi fel a fonalat a nyitó Rattlesnake-kel, ahol az imént dicsérgetett lemezt elengedték. De a második számtól psych popos oldalra csúszik át a zenekar, ami nem is meglepő, mert eddig se csináltak két ugyanolyan albumot. A Flying Microtonal Banana érdekessége, hogy Stu Mackenzie egyedi kialakítású mikrotonális gitárral kezdte írni, majd adott a bandatagoknak is 200-200 dollárt, hogy szerezzenek be ilyen, a nyugati zenében nem igazán elterjedt, részletesebb tagolású hangszereket. Ennek köszönhetően a lemez sokszor egész keleties vagy afrikai beütést kapott. Csakhogy ez az új hangolás nem eredményezett olyan koherens összképet, mint amilyen az Infinity-n volt. Sebaj, idén lesz még néhány nekifutásuk.

Flightless Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.