Kirovskit megtréfálják és komolyítják; folyton"Annak relatíve fogalma sincs rólam, aki engem bármi személyesre megkér. Főleg életelvárásaim arányáról; nekem már nem éri."
Az viszont tényleg, hogy Milán úr sem ugrik be! In 1/2 abstracto.
Ahogy beugrik a Milán úr, költészettetőzésünk, abba az ifjúkori házba, kicsit, a vörhenyes fénybe, királyi palástban. Maga.
Most tényleg, szélesre a hasábot (meg hogy télleg lássuk, mik itt a megtöprengendők): pillanat. Ácsok.
A könyvesszakmai cselekvés helyett a hozzá érteni nem akaró dolgozó nép fia inkább kimegy elit negyedbe (Hanthastead), egyszerű negyedbe (Proeleested), csak hogy az alábbiakon gondolkodni ne kelljen: pillanat.
S aztán milyen szép is, már nap korai végeztén, teli fényben, Hanthastead útjain buszozni, Proeleested útjain csatangolni bütyökfájdító tornacipőben, íme: ha kihagytad is Milan Kinget, nyertél Niebolón (semmi "nyet, bolond!"), rá Niemanon (te nímand, de ez így történt). Niebolo és Nieman (jó, van ilyen usa festő is). Tiszta ráadásnak vetted Tamara Saughnessyt, valami Hammett-könyvemlék-kurva, na, harmadik favoritként már nem bukta el Tony Blair pátriájában a hölgy, ahogy előtte Oidip és Guildenstern, szik. Ez.
Akkor.
Jag.
De hogy a Milán úr. Most akkor tépem magam a rajongásba, mint a cvekedlit, borsozom a lelkemet, tüsszögök tizenhetet zsinórba, lelkismén ismétlem stíleszközeim (jag., zsinórba, tetszett vón, etc, főleg), de a Milán úr nem ugrik be a kilburni buszon Beyfertonba döcögve, hogy ez Füst Milán, nem Kányakirály, de ha kánya, hát kánya, Milán úrnak jó lenne.
Szélesre: ezek itt a megoldandók: Sedgefield (Tony Blair városa, s ki is jár a kormány, bár vitatkoznak a külügyminiszterrel, akinek déli galoppályák a déli legelő!), és sorra favoritok győzelme ígérkezik.
Regénybe illő mozzanat: rendben, hogy Kuplerájnak nevezett kis műmárványos, parkerájos, pálmás irodádban a múltkor Ayr hat favoritjából hat jött, neked többé ez nem lesz. Lesz ez egy szökőnapon a Budbilby gyereknek, aki félholtra vert mostohaapja brifkójából szedte a laput, és már a Finnegan út sarkán, lakásához közel várják a bobbyk. Szerencsére mindent elvesztett. Nem játszott volna favoritokat.
Ám én azt hittem, altiszt leszek, atyám (nevelőatyám) brifkójának megbúbolása helyett, és Sedgefield favoritjait fogom játszani.
Van az egészben azért valami szép is.
Két órával a kezdés előtt. Az első futam pl.:
Elsősorban F osztály. Alulról a második.
ORANGE ORDER (huh, a Narancs) 62-1135 (utolsó helyezései)
LAWNETT (a törvény nem nett) 453113- (nem futott még az új idényben)
POLO VENTURE (régi spécim, sose szerettem) P72465-(P = leállt)
Nem vesz rá a Nino Ventura áthallás. Nyomozzon ő!
LOBUCHE (az enigmatikus, olvasom róla; mi ez?) 55-1623
CURRICULUS (akartam ilyen cur. vitae-t, kurv. élet, írni) 68P9 (nem szép!) - 4P
Na, a "P" az, hogy a zsoké leállítja őtet, nem megy ez.
MILAN KING (hátra a fülek! Füst Milán írta: a munka szürke poklából jön az olyan, mint ő... és miféle fénybe... stb.) - és én erre nem és nem és nem! Holott az eredmények: P6P2-29. Ergo kétszer második, aztán valami nem jött össze (9); de hát nagyobb súgás nem kellhet! Ráadásul Kánya... és öreg haverom, Tamás M. egykor vércséket ápolt!
BIG AL 486PP-P Ezért érdemes volt szezont kezdeni.
FLAXEN PRIDE...
´ volt a hóttfavorit. Milan King 7-szerte gyengébb esély.
"Pride" eleve: nem az én nevem. De az eredmények: 52001. A két "O" = kilencben se volt. De múltkor nyert.
Ja, múltkor nyert... Az akkor is csak, mondaná Mándy, a múltkor volt. S milyen igaza lett. Volt még NAVAN PROJECT és DIXIT (usa, stíluseszköz), aztán Milan King hazavette Pride Flaxit.
Na ez csak egy, olyan, nem olyan, minden benne van. Melózhattam utána, respektíve: hogy innen akartam feljönni.
Jó, azért ez megtörtént, csak sok tényező kellett hozzá. Rosszul is voltam.
HHH
Elgondolkoztam ma: hogyhogy Szpéró és Alíz és Totyi a három "bizonyos mód fő verebem"? Hát Samu? Hát Csucsu? Poszi poszáta? Icsi széncinege? Mokka, Tili? Éliás? Tóni, ellőtt szárnyú? Tutu, félvak? A Kicsi Némó? De ne folytassuk. Van határ, de képlékeny.
Szpéró, jött 1977-ben, csak 1 évet volt szóló veréb (csak velem, csak velünk, két emberrel itt). Hamar meglett Samu, Éliás, Csucsu stb. És hogy Szpéró meghalt (1988), Samu, igaz, kisajátított végre engem (délutánonként kezemben aludt, rég irigyelte ezt Szpéró verébtől), de Samu 1991-ben meghalt, és onnét az 1984 óta nálunk lévő (igaz, sántasága és sérülései miatt "csak" kalitkában élő) Alíz veréb lett a királynő-féle, főhercegnő. Mindig el-elutaztam tőle, de napi sok órát ücsörgött a tenyeremben, ahogy a mamám régi fiókos szekrénye előtt (azon volt a kalitkája) álltam.
És hogy Alíz 1996 nyarán meghalt, 1997 júliusáig volt rég a legkönnyebb a szívem: voltak ugyan fontos kalitkamadarak, az aztán életkori rekorder Rudi (ritkán tudok nyerni "rudis nevű" lóval, furcsa), de "olyan" nem volt. Lett Totyi (mándys név) 1997 júliusában, és azóta ő szóló madár így, sőt fél éve ő az egyetlen. Összenőve velem, de velünk is, mondhatom (- ha pont nem vagyok itthon, bár ez egyre ritkább).
Ezt végre el akartam egyszer mesélni. Ma ezen gondolkoztam, ahogy gombát vettem a csarnokban. (Ezt nem ismételhetem elégszer.)
HHH
Ha egyedül vagyok itthon egy-egy hetet, gombát eszem. Van egy rettenetes (és finom) elkészítési módom. Hat perc alatt. Nem mondom el a receptet. Nem erről van szó.
Talán valaki nagyon félreértett engem. "Még nálad is anyagiasabb", mondá. Hát ennél jobb viccet... Persze, hogy pl. tízszer részletesebben szeretnék írni a pénz kérdéseiről. Na hagyjuk.
De az, hogy a gomba kb. 150 Ft, ami nekem egy napra, négyszeri kajálással. Tizenhat forint az erős paprika. Valami kis pénz a háztartásiból az olaj, a prézli, máskor - prézli nélkül - a hagyma, és kész. 200 forint egy napi kaja. Hat napig bírom. Jó, Londonban is éltem napi 200 forintból. A pia drágítja meg. Na ja, és a rezsi. (Nem ismételhetem. Elég. X.)
HHH
Valaki mondja: "Megkapta akkor a meghívót... Megkapta", jelenti ki. Mondom, megkaptam, de nem leszek ott, kérem, füllentse, hogy elutaztam... Válasz: hahaha, nem füllentek mindenki helyett. Jó, erre én: csak én fél kilenc után senkit és semmit... Erre ő: de ez 4-kor van! Mondom: reggel 1/2 9-re értettem. Reggel 1/2 9 után senkit nem akarnék látni, hallani, és azzal a kivétellel, ha másfél órára délután megyek el (!), fél háromig, egyáltalán nem értem, miért szorulok rá, hogy bárki kedvének is eleget tegyek, hogy engem reggeli fél kilenc után stb. Alkalmazkodjon hozzám az Illető ´! Egy darabig.
Aztán megláthatjuk.
Végeredményben másképp nem szabad, meg azon a szinten, ahol az én elérhetőségeim vannak, nem is érdemes.
Sajátos helyzet: bőven megvan, amire föl deviáncs lehetsz, és azért lehetsz deviáncs, mert szart se érhetnél el a kommerszséggel vagy elitséggel sem.
Ezt a komenista és középkomenista és puhakádárista átkot a sorsomon a posztkomenista és kontrakomenista (na, talán még ő nem ziher) világ is tartja. Hinném. Nem hinném?
Ennyire nem lennék idevaló?
De mi ez az "ide"? Mi ez az "itt"? Van ennek hagyománya?
A költői mesterségnek (és plusz) ősi hagyománya van. A barlangoktól fogva. Gajdoltak két kúrás vagy bölénycomb közt a tábortűznél.
Tehát a másik legősibb mesterség mellett az írói (festői, zenészi, mímusi) a legrégebbi.
És ahogy mezei veréb nem közösül házi verébbel, művész nem kurvul (művészként).
S bárki kér tőlem olyat, most, hogy 62 éves vagyok, amit jellegben vagy időpontban állatkínzásnak érzek, azt kurvulásra való felszólításnak tekintem, és - szegény hivatalos helyek dolgait kivéve - egyáltalán nem szorulok rá semmilyen megalkuvásra. Jó vicc?
