Zene

"Hiszek Amerikában. Vagyont szereztem ebben az országban" - mondja a temetkezési vállalkozó Francis Ford Coppola híres filmjének legelső kockáin.

Bozsik Yvette mégiscsak táncol, és - ahogy egyszer nyilatkozott - haláláig táncosnő marad.

Alighanem a sznobizmus vásott élfanyalgói, de még a hírlapi kritika éber perzekutorai is a honi köztelevíziózás legüdvösebb fejleményének tekintik a Magyar Televízió kulturális műsorainak látványos megszaporodását.

Nyolc kis kritika

Nyolc kis kritika

India egyik legősibb hangszerét, a bambuszfuvolát, hagyományos nevén a banszurit hiába kerestük volna száz évvel ezelőtt a színpadokon, hiszen addig gyakorlatilag csak a népzenében használták. A múlt század néhány nagyszerű muzsikusának - leginkább Pannalal Ghoshnak - köszönhetően azonban szerencsére végérvényesen behódolt neki az amúgy igencsak válogatós klasszikus zenei közönség.

Ez az egyszerű cím azt takarja, ami: brutális egymásra találása két vaddisznónak. Zorn altszaxofonon ad ki olyan hangokat, amelyekért azonnal eltávolítanák a legtöbb zeneiskolából, Yamantaka Eye pedig a saját hangja és különféle elektronikák segítségével sokkolja a hallgatót.

Eddigi két albumukkal bejárták az országot és Európát. Sokan a Parno Graszt zenéje révén kerültek közelebb a cigány folklór világához. Most újra nemzetközi színpadokra készülnek. Harmadik albumuk felvételei befejeződtek, de a lemez megjelenésére még várnunk kell. Az együttes vezetőjével előbb paszabi otthonában, majd Budapesten beszélgettünk a jelenlegi helyzetről.

"Ember önnek / Csak használatra kell már, semmi másra, / S éppoly kevéssé élhet önmagáért, / Akár a szem, a fül. A koronáért / Van csak a világon.

Ismét jó hírrel tudunk szolgálni a fúziós-mulatós zenék elvakult kedvelőinek: a bécsi illetőségű, ám a tagok rekrutációját tekintve igazi K. und K.

Azt hiszem, ez lesz az év afrikai lemeze. Még hátravan kilenc hónap, de ez überelhetetlen.

"Hol vagyunk? Egy beteg világban, ahol a gyűlölet a fegyver, a szabadság pedig csupán egy álom..."

Hála a tavaszi fesztivál és az idei emlékév hatásának, a budapesti operaház műsorrendjére újólag fölkerült Bartók Béla mindhárom színpadi műve.

Felvetődik a kérdés, a forma kérdése. Mármint hogy egy bizonyos világlátás, szemlélet formai vetülete mettől bölcsője a termékenységnek, és honnantól akadálya, tartja fogva tárgyát.